van, akinek volt már benne része, van akinek nem. néhány embernek van erre igénye, másoknak nincs. de a létezik, maximum nem veszel róla tudomást. hozzám közel álló hasonlattal élve azt mondanám, hogy az egy éjszakás kaland egy társasjáték fajta. van ennek is saját játékszabálya, és ugye legalább két fő szükséges hozzá. itt is vannak persze, akik megpróbálnak csalni, vagy akik túlzásokba esnek és játékfüggők lesznek. (szóval az óvatosság nem árt itt sem!)

megóvni mindenkit nem lehet, de pár alapszabály betartásával elkerülhető a lelkek sérülése:

1. napfelkelte mindkét félt már a saját ágyában éri
2. nem hangzik el a "mi", az "együtt", és a "majd legközelebb" kifejezések
   2a) ha mégis véletlenül bármelyik is szóba kerül, akkor azt figyelmen kívül hagyjuk
3. hálószobán kívül nem vállaljátok fel egymást
4. ha egy mód van rá, akkor SOHA többet nem beszélsz vele (még akkor sem, ha jól érezted magad)
5. nem a lelked ápolása a lényeg, hanem az, hogy a tested azt kapja, amire vágyik
   5a) vagyis nem képzelsz bele a dologba kapcsolatot, és nem leszel szerelmes a partneredbe

5+1. alapvető igényesség hiánya azonnali kizárást jelent a játékból!

és hogy miért írtam erről? mostanában megint sok álszent alakkal találkoztam, akik rettentő mód sajnálják, hogy egyedül vagyok és milyen borzasztó lehet ki bírni azt az időt, míg jön a nagy szerelem. (itt kell megjegyeznem, hogy az én hercegem balesetet szenvedett, kómában fekszik iratok nélkül egy kisvárosi kórházban. úgy néz ki maradandó az amnéziája, szóval arra sem emlékszik majd, hogy valaha hozzám indult. tehát a nagy herceges, szerelmes képnek annyi.) na de térjünk vissza a témához. megkérek minden prűd olvasót, hogy most fogja be a szemét egy pillanatra. nálam a titok annyi, hogy a fene nagy függetlenségemmel nem a cölibátus mellett tettem le a voksomat. szimplán csak az a lényeg, hogy szeretem az életet annyira, hogy egy kis kíváncsisággal (és esetleg egy üveg borral) megtoldva örömet okozzon ez a különleges társasjáték. szóval néha játszom... egy éjszaka erejéig...