valamikor három éve már meséltem a hihetetlen nőnapi ellenérzésemről. aki gondba van a nőiesség megélésével, annak ez a nap csak a gyengeségeit jutatatja eszébe. érdekes, hogy idén úgy alakult a dolog, hogy éppen "ácsorgok egy kirakatban". jönnek-mennek a kirakat előtt az emberek, de én csak várok, hogy valaki arra legyen büszke, hogy én vagyok mellette (nem a külsőmre, nem a lábaimra, hanem Rám. ne mutogasson, mint valami trófeát, hanem egyszerűen társként legyek benne az életében), lehet az a gond, hogy az akciós polcra tettem magam. nyílt lapokkal játszom, azt gondolom ezzel lassan már prostituálom magam. nem játszom, csak elmondom, hogy mi jár velem egy pakkban, és a szavatossági időm bizonytalan. lehet nem kellene még, de már elfáradtam abba, hogy egy pasi mellett gondolkodjak. nem akarok meccseket futni, mert semmivel nem vagyok vele előbb. el akarom hinni, hogy az őszinteségre őszinteség a válasz, a közös élet nem a négy fal között van, hanem azon felül a közös programokban is. viszont azt a feltételezést, hogy a nő választ pillanatokon belül meg tudom erősíteni: a nő választja ki, hogy az akciós, bizonytalan szavatossági polcra teszi magát, vagy kicsit elrejtve a hátsó sorokban méreg drága termék lesz. ezt tudja eldönteni, semmi mást. lehet mondani, hogy egyenjogúság van, de szerintem meg játékosnak kell lenned, hogy érvényesülj. ha kiadod magad, taktika mentesen, őszintén, akkor esélyes, hogy ezzel a kijelentéssel (életszemlélettel) olyan akna mezőre lépsz, amitől inkább a visszavonuló tűnik jó megoldásnak. meccsezned kell, hogy legyen melletted valaki. viszont lehet nekem erre most nincs erőm. azt gondolom, egyszerű nőként (nem játékosként) pasit meghódítani esélytelen. a vad és vadász szerepét, ha fejed tetejére állsz sem lehet felborítani. a nő kiszemeli a férfit, de a férfi dönt, hogy mennyit és mit akar. és akkor ezek után ünnepeljük a nemzetközi nőnapot. nesze nekünk, újabb álszent ünnep. (nyugodtan, kezet foghat a Valentinnel a nőnap kitalálója)
még mielőtt bárki azt gondolná, hogy csalódott, keserű (és stb. stb.) vagyok. nem gondolnám, hogy ez innen indul ki. egyszerűen ha kérnem lehet senki ne emlékeztessen arra, hogy a nőként mennyi minden nehezebben megy az életemben. egyet tudok ígérni, hogy akkor fogom elkezdeni ünnepelni nőies életemet, amint látom az első hivatásos vonulós katasztrófavédő NŐt...