Ha eljössz egy olyan művész helyre, aminek a neve sokat mondó (Kávé- és Teaház az Íródeákhoz - a szerk.), akkor itt mi mást illene csinálni, mint írni. Vagy olvasni. Ja és kávézni. Meg különleges teát inni. Szóval szépen össze is jött a to-do listám első fele. Elsőkörben is adódik a kérdés, hogy hol vagyok? A pontos koordináták ismerete nélkül gyorsan le lehet szűrni, hogy nem otthon. Ahogy ez már februárban is volt, a hónap első keddjét Veszprémben töltöm. Nem gondolom, hogy komoly rendszer fog ebből kialakulni, de hát azért kettő egymást követő alkalom már említésre méltó.
Na de a földrajzi elhelyezkedésemen túljutva, mit is tudnék leírni így a naptári tavasz kezdetén, mert hát az imént beígértem többek között az írást. Első körben azt, hogy elment két hónap az évből. Január pikk-pakk elment a fejem felett, de a februárnál már komolyabb mérleget tudok készíteni, hiszen az előző hónapot mínusz egy munkahellyel, mínusz egy zsák (nem használt, kinőtt) ruhával, mínusz egy doboz nem használt, kissé viseltes táskával, mínusz egy szatyor a spezjben talált lejárt szavatosságú fűszerrel, édességgel stb. zártam. Pluszként viszont fel tudom mutatni a heti három edzést (amiben már van olyan alkalom is, hogy nemcsak magam örömére sportolok), az elkészült jó pár darab kreativkodásom is (csiszológép nagy barátom, meg a krétafestékek is, de erről majd egy másik alkalommal írok), és a blogbejegyzések is sűrűbbek, mint mondjuk tavaly. Kiolvastam egy könyvet, és már el is kezdtem a következőt is. Utolértem magam sok-sok fénykép válogatásával. Vettem úszóbérletet, meg pár különleges élményt, ízletes gourmetságokat magamnak (pl. most is hasonlóban van részem). 
Tudtam, hogy rendet kell tennem, és azt is biztosan tudtam, hogy a körülöttem lévő dolgokkal kell kezdenem. Csak így tudok valami újat létrehozni az életemben. Hiszen a tavasz erről szól, de nem csak nálam, a természetben is. Persze nem tudom, és nem is akarom napi 24 órában hirdetni, hogy minden rendben, minden kerek, hiszen nem is lehet, hazugság lenne, meg önámítás a javából. De igyekszem tanulni, fejlődni és bízni. Utóbbi különösen fontos, hiszen úgy szálltam ki január végén a mókuskerékből, hogy nem tudtam pontosan hogyan és miként fog alakulni a karrierutam (ezzel együtt az életem is). Bevételem kevesebb, mondhatnám azt is, hogy szinte mikrószkóp méretű. Ami sötétebb napokon elő tudja hozni a mélyen megbújó egzisztenciális szorongást, de hát erről nem szeret beszélni az ember lánya. Meg ugye emellett megjelenik a várakozás keserédes érzése is, ami megint egy olyan téma, hogy nem teszed ki büszkén az ablakba, hogy lássa mindenki, neked ilyened is. Így ezeket elengedve, inkább a teendő listámra koncentrálok, és visszacsatolva az előző gondolatomra: nagyon bízom abban, hogy ennek most van itt az ideje, most kell kicsit lassabban élnem, többet várnom, mert ez kell ahhoz, hogy utána legyen valami igazán izgalmas, felszabadító, jó stb. Ami majd hozza a fellendülést, meg persze az anyagi biztonságot is (csak, hogy maradjak az anyagiaknál).

Feladatorientált, és gyakorlatias embernek gondolom magam, emiatt a hatékonyságomat is teendő lista alapján szoktam felmérni. Pont emiatt olyan nehéz nekem várni, de nem kanyarodnék erre az útra, mivel kifejezett és eltökélt célom, hogy rinyálás mentes, optimistább bejegyzést készítek. Szóval a tartalékaim még bírják (mindenféle tekintetben), nap is süt, melegszik az idő is és megittam a Szerencsehozó fantázia névvel ellátott különleges teámat is. Mi ez, ha nem produktivitás?

To-do listám március elejére:

• írni - ✓
• olvasni - ✓
• kávézni - ✓
• teázni - ✓
• várni - ✓
• tanulni - ✓
• bizakodni - ✓
• megújulni - in progress