elég hűvös az este. nyolc óra van. már bőven sötét. hazaérek a munkából. Ő meg főz. nem mondja meg mit. meglepetés. egy puszival elterelem a figyelmét. belesek a fedő alá. rám szól, hogy nem szabad leskelődni. utána tölt nekem egy pohár bort. finoman kitessékel a konyhából. a meglepetés maradjon meglepetés. addig elmegyek veszek egy forró fürdőt. sok habbal és pohár borommal. kiáztam és felmelegedtem. puha köntösben visszacsoszogok a konyhában. a vacsora kész. éppen teríti az asztalt. nehezen gyullad meg a gyertya. felkapok magamra valamit. nem illik a köntös a vacsorához. nagyon finomat eszünk. olaszos kaját főzött. tudja, ez a kedvencem. beszélgetünk. szeretem. megdicsérem a vacsorát. kéri csukjam be a szemem. előkerül a hűtőből a desszert. teljesen levett a lábamról. tiramisu. hisz olasz este van. kitölti a maradék bort. azt mondja ő is szeret. boldog vagyok. biztonságban érzem magam mellette. kacérkodok vele. Ő meg benne van a játékban. vibrál még a levegő is. a csókja forró. köszönöm a meglepetést. Ő hálás az univerzumnak, hogy én vagyok neki...

"Tisztelt utasaim! Rövidesen Kelenföld állomásra érkezünk. Az itt leszálló utasaimnak köszönöm, hogy a vasutat választották." - riadtam fel saját hangomra. nesze nekem: üdv a való világban.