Keresem az utamat, ismét. ... Ha jobban belegondolok, dehogy is keresem. Volt mikor kerestem, és nem egy bejegyzés született már ezzel kapcsolatban, de most ha valamit, akkor ezt tudom biztosan, hogy nem az utamat keresem. Megtaláltam már az utamat, így közel 37 évesen ez kérem már kirajzolodótt. Birtokomban van egy olyan fokú önismeret, hogy tudjam, mihez értek, hogy mi érdekel. Csak ennek a megvalósulásával vannak most gondjaim. Ennek tisztázására született eme bejegyzés.

Kezdjük az elején. Elsőkörben is, hogy még a Z generáció is megértse miről beszélek, egy modern világi példával élve: van egy GPS-d, beütötted a célt, de a térképen ez a terület nincs fent. Frissíteni kellene a szoftvert, hiszen a készülék offline módban mást mutat, mint online verzióban. Vagy lehet elég lenne a jó öreg ki-bekapcsolással próbálkozni. Ismerjük, ez valami olyan varázslat, ami mindent meg tud pillanatok alatt javítani. Tudom, most az összes IT szakember egyszerre dőlt a kardjába, hogy ilyet lemer valaki írni, de tegye fel a kezét, aki ezt még nem próbálta ki egyszer sem, akármilyen elektronikai készüléknél... Na ugye, köszönöm szépen.

Kicsit elkalandoztam, szóval szoftverfrissítésre, vagy készülék újraindításra van szükségem ahhoz, hogy odaérjek végre a tervek megvalósításához. Offline módban lévő ÉN-t kellene egy pontos navigálásra/elindulásra rávennem. Hát akkor csináljam - mondja mindenki körülöttem. Vagyis inkább azt, hogy ne így csináljam, hogy nem lesz ez akkora ötlet, gondoljam át. Először főállás közben építsd ki a bizniszt. Gondold át, mert hát ugye valamiből meg kell élni. Csináld így, vagy tedd ezt és akkor majd jobb lesz... stb. stb. 

Mint ismeretes, nem a türelmemről vagyok híres, így gyors el is újságolom mindenkinek: elseje óta főállású egyéni vállalkozó vagyok, aki karrier tanácsadással, meg -ezoterikus módszerekkel fűszerezett- életvezetési coachinggal foglalkozik és mellette még sportoktató is vagyok, aki a sportot szeretné úgy átadni, hogy ne legyen benne kényszer, versenyszellem, csak az öröm olyan formája, amit a szervezeted még meg is köszön. Szóval ez nem kőkemény személyi edzés, nincs étkezési kontroll nálam, csak sportolás meg közben egy kis "mi a helyzet Veled?", és "hogy érzed magad?" kezdetű beszélgetés. Na ebből a sok mindenből hogy is lesz valami kézzelfogható? Mert tudom, alapvetően ez a gond ezzel, hogy nem lehet megfogni. Nem egy webshopot indítottam, ahol horgolok, vagy kötök, esetleg varrok valami szépet. Hanem coaching van meg örömsport. És hogy fog ez működni? Mikor lesz ebből bevétel? Hogyan legyek önálló, ha 37 évesen tizensok munkahellyel a hátam mögött eddig nem volt ilyenbe részem? És akkor itt jön a bejegyzés elején említett elveszettség érzése, hogy tudom, hogy ezt szeretném csinálni, tudom, hogy jó vagyok ebben, de hogy tegyem ezt mindenki magam számára megfoghatóvá? Persze, reklám, meg online jelenlét, meg marketing, meg minden ilyesmi szinonima szavakat idetehetnék, de nem erre gondolok. Olyan ez, mint a biciklizés? Ülj rá és tekerj, ha meg elesel, akkor kezd előlről? Vagy olyan ez, mint az autóvezetés, hogy minél többet vezetsz, annál könnyebb lesz? Szóval tanulom, ízlelgettem az önállóságot. Keresem a helyem ebben a vállalkozói világban. Kicsit nehezebb október után érkeztem meg ide, de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek. Szóval Újhold meghozta az új hónapot, nekem meg a következő lépcsőt, ami kiteljesedésem felé vezet. Már csak a "hogyan ugorjam meg ezt?" kérdésre kell válaszolnom...