Holdfény.
Holnap Telihold.
Csend van.
Meg egyedüllét.
És egy pohár bor.

Éssel nem kezdünk mondatot.

Most kell leírni a leírhatatlant.
A perfekcionizmus mindig is csábító volt, pedig a tökéletesség csak egy ábránd.
Ami fáj, az fel is szabadít.
A válaszok itt vannak, csak meg kell hallani.
Meg felismerni, hogy mi húz vissza.
Tudni kell ezeket elengedni.
És hálásnak lenni, ha sikerült.

Éssel nem kezdünk mondatot.

Gondolatban már messze vagyok.
Sikeres vagyok.
Kiegyensúlyozott.
Megérkeztem a helyemre.
Illúzió és sallangmentes, olyan szerethetően őszinte minden körülöttem.
Szeretek.
És szeretve vagyok.

Éssel nem kezdünk mondatot.

Ha könnyű, akkor nem érzed a sajátodnak.
Vagyis nehéz, de teljesen eggyé válsz vele.
A részed ez már, olyan mintha  a bőröd lenne.
Elérted, itt van előtted.
Most már csak élvezni kell.
És élni.

De éssel nem kezdünk mondatot.