Kedves Testem!

Mai napig olyan jó viszonyban voltunk, hogy emiatt kicsit értetlenül állok az idén történtek előtt. Jó oké, kamasz koromban még kifejezetten feszélyezett, hogy mindösszesen 40 kiló vagyok. Sokszor hallottuk az elől deszka, hátul léc gúnyolódást, de úgy intéztük, hogy ettől messzire elkerülve teljenek a húszas éveink. Idővel kikopott a gúnyolódás az életünkből, és mivel tombolt a soványság trendje, teljes büszkeséggel vállaltuk az ötven kiló körüli súlyunkat a százhetvennyolc vagy kilenc centis magasságunkhoz. 26 évig minimális sportértékkel bíró tevékenységekkel megvoltunk, oly annyira, hogy a "bármikor, bármit, bármekkora mennyiségben ehetünk súlygyarapodás nélkül" elnevezésű képesség többeknél irigységet szült. Emiatt érint rosszul, hogy most én érzek hasonlót egy-egy régebbi fotóm vagy egy versenyszerűen sportoló ismerősöm képe láttán. Végig azt mondták, hogy jó gének, de azt senki nem mondta, hogy ezek elmúlnak. Nem is értem, felmondtak vagy tartós táppénzen vannak a jó gének, és most már csak lusta, rossz gének dolgoznak? Dumáljuk át ezt...

Voltak nagyon jó időszakaink is együtt, ilyenkor több-kevesebb ruhában egy-egy fotózás alkalmával meg is mutattam magam. 2017-ben, 30 évesen kifejezetten TOP formában voltunk. Versenyek, heti ötszöri sport, egészséges(ebb) étkezés mind az eredményezte, hogy felfedezni véltük a hasizmunkat. Fülig ért a szánk, mikor augusztusban tudtunk olyan képet gyártani magunkról, amint ott volt. Nem háj, nem bőr, hanem izom, hat lehet nem, de pár darab kocka kezdeményezés viszont tuti. Mi láttuk, bárki bármit is mondjon. Hogy ezután megfakult, vagy inkább átalakult az életem, az mindegy is, de úgy alakult, hogy nem fektettem már komoly hangsúlyt arra, hogy hogyan nézek ki. Elfogadtam, és szinten tartottam. Vagyis tartottalak, amennyire a lehetőségek éppen engedték. Szerencsére a világjárvány alatt sem beteg, sem bezárva nem voltam, így sokaktól eltérően nekem még akkor se tűnt fel semmi. Bezzeg idén, arcon vágott a valóság, hogy a mi kettesünkbe meghívtad állandó vendégként a narancsbőr elnevezésű ismerősöd, valamint eljutottunk oda, hogy amint kilépünk a lakásból, az tuti pénzbe kerül és súlygyarapodással jár. Szóval most ott tartunk, hogy hetente úszunk, TRX-ezünk, Hot Iront is nyomjuk, mégse jön fel ránk már minden nadrág. Februárban még jó volt, ma meg már nem?! Na és ezért született meg eme levél, mert azt érzem, hogy elsietted ezt az öregedést. Már csökkented a kollagén termelést, meg lassítod az anyagcserét? Erre ráérünk még 20 év múlva is, nem kell nekünk 37 évesen 37 évesnek (vagy többnek kinézni). Lehetnénk zsenge harmincasok, nem majdnem negyvenesek. 

Szóval boldoggá tenné azzal, ha visszaállítanád a korábbi állapotunkat, narancsbőr ismerősöd jelenlétét minimalizálnád és előszednéd valahonnan a bármikor, bármit, bármennyit ehetünk súlygyarapodás nélküli csodaképességünket is.

Köszönettel: a hab testünk fizikai felhasználója.