Munkahelyemből kifolyólag nagyon sok szerelmes párt láttok. Búcsúzkodni, vagy épp együtt utazni, de ugyanígy szemtanúja vagyok a viszontlátásuk örömének is. (Búcsúzkodásnál mindig megtippelem, hogy a maradó fél visszanéz-e elköszönésük után. Jó játék. Általában eltalálom.) Erről jutott ma eszembe,…
- Megígérted.- Meg.- Mégse tartottad be.- De be fogom.- Mikor?- Hamarosan....- Akaratos vagy. Nem tanultad meg a leckét.- Sose fogom.- Dehogy nem, csak igyekezz jobban....- Nem hiszek Neked.- De higgy bennem.- Miért tenném?- Mert Te is ezt szeretnéd...
Legjobbkor léptél az életemben, a szárnyalásom közepén találkoztunk. Egyszer csak ott voltál. Sőt! Ott voltál, és ami ennél sokkal fontosabb, azt éreztem, hogy maradni is szeretnél. Maradni, mert tetszik az érzés. Mert a mozaikdarabokat össze akartad illeszteni. Nem volt kérdés tovább: véletlennek…