Munkahelyemből kifolyólag nagyon sok szerelmes párt láttok. Búcsúzkodni, vagy épp együtt utazni, de ugyanígy szemtanúja vagyok a viszontlátásuk örömének is. (Búcsúzkodásnál mindig megtippelem, hogy a maradó fél visszanéz-e elköszönésük után. Jó játék. Általában eltalálom.) Erről jutott ma eszembe, hogy akár írhatnék a szerelemről is.

Hogy én szerelmes alkat vagyok-e? Ooooh, nagyon. Mindig és állandóan. Csak nem sokáig. Türelem és kitartás hiánya miatt a hűséggel vannak némi problémáim. Amint picit is kezd megszokottá/hosszadalmassá/bonyolulttá válni, abban a pillanatban új inger után nézek. De nálam is van kivétel, ami -mint tudjuk- erősíti a szabályt. A három nagy szerelem (Pécs, Portugália, Tűzoltóság) mellé az elmúlt évek alatt becsatlakozott a sport, és a palkonyai miliő. Ez az ötös fogat már jó pár éve a MINDEN. Most legyintesz és azt mondod, hogy egy ember nem lehet ennyi mindenbe szerelmes. De, képzeld lehet, és milyen jól meg is férnek a szívembe együtt. Nem, hogy gyengítenék, inkább kiegészítik egymást. Egyszer valahol azt olvastam, hogy szerelembe esni könnyű. Csak megélni a nehéz. Mert ahhoz tisztelet, és alázat kell. Meg bátorság. Sok bátorság.
...
Talán most azt gondolod, hogy nagyon könnyen dobálom a "szerelmes vagyok" kifejezést. Pedig ha tudnád milyen nehezen jutottam el a felismerésig, hogy ez már bizony az, meglepődnél. Évekig a hideg kirázott az ilyen fajta megnyilvánulástól. Semmihez nem akartam komolyan kapcsolódni, nehogy rájöjjek, hogy nem is nekem való vagy, hogy nem is olyan jó. Féltem, hogy a valaki vagy valami mellett elkötelezem magam, akkor más dolgokat meg elveszíthettek. Lényeg, hogy a csalódások kivédésre tökéletes módszer volt a szerelem, és minden komoly érzelem elkerülése. Sokáig az általam nyújtott szerelem olyan volt, mint egy pulóver. Volt, hogy valakire szűk lett, másra meg bő volt. Nem tudtam alakítani, vagyis egyáltalán nem voltam e téren rugalmas. A szerelmes én sablonos volt, és ezzel együtt szürke is. Szépen lassan teltem meg színnel, és idővel összekapcsoltam a boldogság érzésével. Mert szerelmesnek lenni jó. Legalábbis, ha bele tudsz ereszkedni a szeretet és a szerelem megtapasztalásába. (Tipikusan az a "szédült tyúk" lettem, aki igazából a szerelem felemelő érzésbe szerelmes.) Ha legalább egyszer is voltál igazán szerelmes, akár -hozzám hasonlóan- elvont dolgokban, akár konkrét személybe igazán szerencsésnek érezhetted magad. Még az elvakult, viszonzatlan szerelmek is rengeteg, pozitív energiát tudnak adni. Szóval hálás vagyok, hogy nekem öt olyan dolog is van az életembe, amihez ilyen könnyen tudok kapcsolódni; amit igazán tudok szeretni; amik miatt tudok hinni a szerelem erejébe...