Kedves Én!

Valahogy nem voltunk mostanában olyan szoros kapcsolatban, elég rég „beszéltünk”. Őrült egy év volt, de persze, tudom, utálod a kifogásokat, meg a mellédumálást. Így nem mentegőzök, most ebből a helyzetből hozzuk ki a legtöbbet.

Január elsején a TV torony tetején a sok tűzijátékot csodálva, és fényképezve azt képzelted, hogy Tiéd a világ és semmi, de tényleg semmi nem fog tudni megállítani. A lendület ragadós volt, februárban már boldogan tervezted az év végi olaszországi utazást. Boldog repülőjegy tulajdonos voltál, aki tele volt tervekkel. Valószínűleg ezért is sikerült a vártnál jobban akkor az összeköltözés is. Tudom, mennyire féltél az első hetekben, hogy ennek nem lesz jó vége. Volt egy kialakult rendszered, és azt hitted, Neki ez kényelmetlen lesz. Azt gondoltad, hogy a kimondatlan elvárások majd tönkretesznek mindent. Nem is kérdés, a klasszikus háziasszony szerepet még mindig nem Rád szabták, mégis háromnegyed éve ott él Veled/Melletted. Ne aggódj, pontosan tudta, hogy ez nem egy álomszerű, szirupos giccs lesz. Meg amúgy sincs más választása, ha nem akar éhenhalni, megeszi a főztödet. Amint elfordulsz, és nem látod, úgyis sózza, ízesíti azt. Összecsipeszezi a szennyes zoknikat, és nem rendetlen (annyira). Az ajtóban hagyott papucsát, Te mindig arrébb teszed, Neki kár lenne már ezzel foglalkoznia. Hát nem jól van ez így most? Vidéken dolgozik, sokat van távol, és amennyire ezt az elején nehézségnek élted meg, most annyira jól tudod használni az időt. Már jól eső érzés egyedül lenni, sőt vágysz is az otthoni létre. De ne szaladjunk ennyire előre. Időrendben kell látnod a dolgokat, hogy megértsd miért ott vagy, ahol épp vagy, helyeden vagy-e. Mindjárt kiderül, hogy ennek is az évnek meg van/volt a maga szépsége.

A korábban említett lendületed márciusban mégis csak megakadt. Jött valami, ami meg-, és leállított. Világjárvány tört ki, és ebből a mi kis országunk sem maradt ki. Ez volt az, ami miatt a húsvéti elvonulás is egy tragikomédiává változott. Veszprém karantén alatt, így a közeli helyeken, erdőben kerested a látnivalókat. Nem fogadtad el a szabályokat, -ahogyan ma sem teszed-, így végül piknik egy eldugott település templomkertjében pont Neked való program lett. Hetekkel később is az irodában ezt emlegetted, mert végül is a maga módján, de ez egy jól sikerült utazás volt.

A több éves hagyománnyal rendelkező szezonnyitó futóversenyed áprilisban elmaradt, itt már érezted, hogy a TV torony sem kerül idén meghódításra. Májusban az advent csendesebb volt, ahogyan a születésnapod is. Pedig „kerek” volt, 33 lettél. Igaz megajándékoztad Magad, de valahogy az egésznek nem volt meg az a varázs, amitől piros betűs ünnep ez Neked. Elkészült az ötödik tetoválásod, emlékeztetve az örök körforgásra, ami nap, mint nap körbevesz. Kiteljesedés előtt kicsit mindig „el kell fogyni”, ahogyan a Hold is teszi. Így kicsit Te is elfogytál, és leengedtél nyár elejére.

Júliusban ismét úton volt a család, öt napos nyaralás Horvátországban. Neked külön tetszett, hogy a vírus miatt míg a főszezonban sem voltak annyian, nem lógtak a szádba az emberek. Neked a tenger még mindig hideg, de a helyek meseszépek voltak, ahol jártál. Augusztusban körbetekerted a Balatont. Élvezted, ezt ne is tagadd. Lehet útközben többször elbizonytalanodtál, hogy miért kell Neked ez még egyszer, de mindenki tudja, hogy jövő évben ennek még folytatása is lesz. Szóval az élményeket begyűjtötted, a szabadságokat kimaxoltad, így lassan az ősz is megérkezett.

Október magasságában folytatódott a tavaszi káosz, kijöttek a legfrissebb szigorítások, az újabb olyan szabályok, amiktől megfulladni készültél. Rád erőszakoltak valamit, amit nem éreztél hitelesnek, és következetesnek. Ezek a gyengéid, így megértem, hogy nem tudod teljes odaadással csinálni a dolgodat, ha közben ezen rendelkezések megértése elviszi az erődet. Idén csak három bejegyzést írtál, ebből kettő a költözés témakörét érinti. Ezek után nem meglepetés, hogy novemberre már minden gondolatod, és kívánságod a családi ház körül forgott. Eleged van a panellakásból, friss levegő kell, a szabadság és minden jó (meg kevésbé jó), amit az a házikó adni tud.

Végül ebben az állapotban érkeztél meg decemberbe. Ezért mondtam, hogy időrendben kell látnod az eseményeket. Nincs gond, hogy év végére már kevésbé érdekel a külvilág. Megteltél az ingerekkel az elmúlt 12 hónap alatt. Ma kellett volna hazajönnöd a levél elején említett olaszországi utadról. Cirka 10 hónapig erre készültél, mégsem jutottál el oda. Mostanában kezdtél volna el egy tanfolyamot, de azt is lefújták a vírusra való tekintettel. A tehetetlenség, hogy Rajtad kívülálló ok miatt alakultak ezek így, a legrosszabb. Nehezebben viseled az ilyen helyzeteket, mint mások. Érzékenyebb vagy, így máshogy reagálsz arra, ha valami önhibádon kívül nem sikerül. Neked létszükséglet az utazás és azzal járó eustressz (pozitív stressz – a szerk.). A kihívások is szükségesek ahhoz, hogy ne und el magad és ne érezd Magad rosszul. Manapság megint többet olvasol könyvet, újságot, mint internetes oldalakat. Elzártad Magad a lakásba, és külön jól esnek az olyan napok, amikor nem csinálsz semmit, nem mész sehova. Még a boltba sincs kedved elmenni. Vannak napok, amikor a nappali a legmesszebbi hely az ágyadtól, ahova aznap eljutsz. Most már elmondhatom, azt gondoltam, hogy rosszabbul viseled majd az egyedüllétet. Úgy nézett ki, hogy a december 80 %-ában nem dolgozol, akkor majd csak vonszolja a mutató magát az órán és emiatt látványosan kínlódni fogsz. Ehelyett két pillanat és elment a délelőttöd, majd hasonló idő alatt a délután is. Kialakítottál egy lassabb, kényelmesebb rendszert, ami szerint minden hétköznap ugyanúgy néz ki. Egysíkúnak és átlagosnak gondolod, mégis kérlek, ne tekints erre az időre így. Felkerestél egy grafológust, voltál online karrier tanácsadáson, felismerted és összegezted az erősségeidet. A heti két futás, meg 3-4 (home) Hot Iron az itthonlét miatt kimaradt mozgást bőven bepótolja. Szóval elhízni sem idén fogsz.

Tudom, hogy vannak félelmeid. Tán még bizonytalanság is van Benned, na meg persze a mérhetetlen türelmetlenség. Eltervezted, kitaláltad az évedet és semmi. Ha lesz időd, vagy ha lesz ez, vagy ha lesz az, akkor gondoltad, hogy majd minden jobb lesz. De mégse lett, ami a Benned lévő negatív érzéseket tovább növelte. Engedd el kérlek, hogy az idő, ez az év hasztalanul telt el. Nem jelent rosszat, hogy nem voltál 0-24-ben hatékony. Emiatt nem maradtál le semmiről, és nem lettél kevesebb. Sőt, idei év a személyes fejlődésed éve lett, amit meg ugye elég nehéz lenne számszerűsíteni.

Be is bizonyítom, álljon itt a lista, amit az idei évben elértél:

• helytálltál több eddig ismeretlen helyzetben
• kreatív megoldásaiddal különböző szituációkat mentettél meg
• jártál külföldön, megismertél egy újabb horvát városkát
• rendbe tetted a lakást, kialakítottál egy újabb rendszert, jól működik a háztartásod
• új ismeretekkel bővítetted a tudásod, a Téged érdeklő témáknak utána olvastál
• harmonikus, kiegyensúlyozott párkapcsolatod van
• versenyek nélkül is sportolsz, csupán az örömért (és a tónusosabb izomzatért természetesen)
• körbetekerted a Balatont (sőt nyáron biciklivel jártál dolgozni is)
• elkészült az ötödik tetoválásod
• tudsz igazán hálás lenni a legkisebb dolgokért is, és képes vagy, ezt át is adni másoknak
• iroda költözése, és politikai átszervezések közepette is helytállsz a munkahelyeden

Ha gondolkodom, lehet még találok további eredményeket, szóval ne tekintsd befejezettnek ezt a listát. Remélem most már elhiszed, hogy nem a kézzel fogható eredmények alapján mérhető egy év sikeressége. Nem kaptad meg a vágyott életet, lehetőségeket, és nem valósultak meg a terveid az nem feltétlen jelent veszteséget. Nevezzük ezt inkább felkészülésnek, hogy be tudd fogadni a 2021-ben érkező csodákat.

Jövőre ismét találkozunk, addig is a legjobbakat kívánva:
Én