Nem szeretnék világmegváltó gondolatokba belemenni, és tudom, hogy pénzből élünk, így a bejegyzés inkább hangos elmélkedés, semmint útmutató bárkinek is. Nem foglalkozom a táppénzcsalókkal sem, tudjuk, hogy vannak, akik miatt hitetlenek lesznek a házirovosok, meg a munkaadók is. Ez az írás tényleg csak arról szól: hogy: miért keltenek az emberben lelkiismeretfurdalást, ha négy napig nem megy dolgozni?

Tegye fel a kezét, aki ment már betegen dolgozni. ... Na igen, gondoltam. Félreértés ne essék, nem azért kardoskodom, hogy egy tüsszentés után azonnal rongyolj be a háziorvosod rendelőjébe, hanem azért, hogy amikor már érzed, hogy nem tudnál a munkaadód javára lenni, igenis maradj otthon. Sajnos manapság táppénzre menni kicsit az ördögtől való. Ha megcsinálod, a kollégáid méregetnek, ha nem csinálod, akkor meg saját magadnak teszel rosszat. Lehet az én betegségem most nem olyan látványos, és túl is fogom élni, de attól még kellemetlen, ami korlátozna engem a munkahelyemre való eljutástól kezdve az ottani hatékonyságomban is. Mégis azt érzem, hogy ez luxus a mai világban, hogy magamra figyelve, négy napra elmentem táppénzre. Más meg ugye nem engedheti ezt meg magának; vagy a pénz kiesés, vagy a munkahelye elvesztésétől való félelem miatt, de megy dolgozni. Gyakorlatilag bármi áron. Ez csak katonadolog, tartja a mondás, és ennyiben is hagyjuk. De ez így rendben van? Huszonévesen volt idő, mikor én is lábon kihordtam kb. minden betegséget, de egy -sok-sok évvel ezelőtti- ájulás után, nekem elég erős jelzés volt, hogy nem kell mindig hősködni. Ha jobban belegondolok, igazából emiatt senki nem veregetett soha vállon. Nem mondták, hogy milyen rendes vagyok, hogy anno pl. hőemelkedéssel a Keleti pályaudvaron töltöttem az éjszakámat.

Nem ér annyit az egész, az egészséged meg pláne. Persze szomorú az, hogy esetleg ezután elbocsájtanak, vagy nem fizetik ki a járulékodat (egészen egyszerűen, míg Te otthon vagy, addig kijelent a munkáltatód, és mikor ismét dolgozol, akkor újra bejelent, - hallottam ilyen helyről sajnos.), de vajon minőségi munkát végez, aki nem egészségesen megy be? Van értelme ilyenkor háttérbe szorítani Magadat? Direkt nem is említem azt az esetet, amikor esetleg tovább fertőzné a kollégáit, mert én sem emiatt maradtam itthon. Azt már némi felelőtlenséggel fűszerezett mazochistának gondolom. Ettől elvonatkoztatva, sok olyan betegség van, ami csak Neked fáj, csak Neked rossz, és pont emiatt csak Te érzed, hogy otthon jobb lenne. És én megtettem, itthon maradtam ilyen „kis gonddal”, plédbe bugyulálva próbálok magamra figyelni, meggyógyulni, és nem foglalkozni a kárálókkal. Mert bezzeg én megtehetem...