talán ha nyári agyrázkodásról mesélek elsőnek, akkor nem lesz annyira vészes a szilveszteri történet. szóval tavaly nyáron ugye mikor hülyére törtem magam egy jól irányzott csúszdázás alkalmával, akkor kellemes agyrázkodással végződött az a móka. pihentem sokat, aludtam és vártam, h az agyam visszakocsonyásodjon a megfelelő állapotba. persze utólag tök viccesnek tudom beállítani, pl kaja közben, h: "miért kell nekem két gyógyszert ennem? az csak egy. jah tényleg." akkor ott nem volt vicces, de utólag lehet úgy előadni, h röhögjön mindenki, h ott volt a koordinálaltlan mozgás, kettőslátás: gyakorlatilag napokig részeg voltam tök ingyen :)

na erre ráfejeltem (hülye vicc, bocs) szilveszterkor egy ájulásos eleséssel. röhögök, nevetek, szép az élet és bumm megint nem emlékszem semmire. szolidan beleépítettem a beton járdába az arcomat. mentő. kórház, ct. csak mint fél éve. van aki jógázni jár, meg fodrászhoz rendszeresen. én meg koponya ct-re. persze ha ember két pálinkával a fejében szilveszter este kilenckor elesik, akkor elkönyvelik, h alkoholista és még egy majom, aki összetörte magát. végülis kocsmai verekedés, autóbaleset áldozata meg én meg rendőrök, meg mentősök, egész szépen összejöttünk szilveszterezni :) kivártuk a sorunkat, leletek negatívak, beteg ittas, alkoholszagú - lehet hazamenni. végülis szerencsém volt, mert arcomra estem, szegény szemüvegem elkapta az esés nagyját, ronccsá tört. szeretném, ha hősként kezelnénk. nélküle lehet becsúszik egy arccsont törés is. így "csak" sebek, meg zúzodások. lilás zöldes kékes sárgás barna foltok. paraszt nevén monokli. meg egy kitört fog meg kettő olyan, amiből meg letörtek kis darabok. ezek azóta is fájnak, de legalább most már a sebektől annyira ki tudom nyitni a szám, h megtekintse egy fogorvos, h mit tud kihozni az esetből. kíváncsian várom a végeredményt. első dolgom az új fogammal tuti az lesz, h benyomok egy nagy hambit...

aki ismer tudja, h nekem mekkora jelentősége van az elsejei teendőknek. tudom, h ez alapozza meg az évemet utána. tavaly megszakadt egy több éves tendencia, de a jelentőség akkor is változatlan. ha most nagyon cinikus lennék, akkor azt mondanám, h elsején betegen, ijesztő arccal, fetrengtem és sírdogáltam, h milyen béna vagyok. de közben meg sokan törödtek velem, kihoztuk a legjobbat a rossz helyzetből. örültünk, h szerencsém volt és nem lett semmi komolyabb bajam, nem estem az agyamra stb. szóval örültünk is, lesz boldogság is meg szerencse is az új évben. bár konkrétan az év első percekre nem emlékszem, akkor még elég kóma voltam. magamnál voltam, beszéltem is, de én nem emlékszem igazából a dolgokra. szóval jelentkezen akinek még olyan kómás éve lesz, mint nekem? na ugye, erről beszéltem. ilyen éve senkinek nem lesz :). igazából komolyan a lelkemre vettem akkor a dolgot, és sajnáltam, h akik velem voltak és velem akartak volna ünnepelni, azoknak elrontottam a szilveszterüket. megint magamat okolom, h csinálom a gondot és bajt...

szerencsémre már jobban vagyok, bár megint táppénz, megint válság. de lesz új szemüvegem, lesz új fogam. persze megint át kellett gondolnom dolgokat, h megint nem jó irányban tartok. de kicsit unom, h ilyen módon jelez a sors. nem lehetne kisebb jelek, ami kevésbé fájdalmasak? jah meg amire nem megy rá a gatyám? de tudom, felfogtam: rendszereznem kell a dolgokat, alvást, evést, ivást. többet kellene magamra figyelnem. persze lehet azért volt minden, mert személyiségemet kellene átalakítanom: figyelnem másokra, kedvesnek lenni. de ez picit nehezebb lesz, inkább megiszom azt a mennyiséget egy nap, amennyit meg kellene innom :)