irigylem azokat, akik nem meccseznek. akik olyan lovagkori romantikus elgondolással élnek: nincs a tetteinek, mondatainak egy mögöttes tartalma. aki képes csak saját magát adni, és igazán elhiszi, h ő is ezt kapja vissza. aki őszintén, és teljesen tud szeretni: az egyetlent...
én azt hiszem nagyon benne vagyok ebben. persze nem mindig csinálom jól, és tudom esetek felénél nem is vagyok korrekt. ennek ellenére "spílerkedek" és pont. vállalom. (persze mint kiderült az univerzum figyel és elégtelen vizsgákkal jutalmazza is az utóbbi időben a döntésképtelenségem.) de mivel én egy meccsnek tekintem a flörtöt is annak tekintem, így azt hiszem mindennek ellenére még élvezem is ezt. mindig játszom. az emberekkel, de nem az érzéseikkel. de ezt lehet külön kezelni? vajon aki partnered a játszmában, az sérül? és mi van, ha nem is tudja, h játék van? és ki mikor, és egyáltalán miért játszik? és meg lehet úszni? lehet büntetlenül játszani?
én szórakozásból, meg unaloműzésből. színt visz az életembe, és önbizalmat ad. ezzel tudom a döntés felelősségét átpasszolni másnak, úgy, h közben mereven védem a világomat. ez a kettősség, ami ugyanúgy függővé tesz, mint más tudatmódosító. meg ugye az eszelős énemnek is nagyon bejön, h lehet kombinálni a dolgokat. felspannolod magad, és így belekerülsz a körforgásba. kiszállnál, menekülnél, de még egy fogkefe is képes visszarántani a forgóba. lenyugodnál, de nem tudsz. játszol tovább, de döntést nem hozol. és megdöbbensz mikor a sokadik figyelmeztetést kapod, h nem vagy fair játékos.
azt hiszem ezeket jeleket én is megkaptam már. nem véletlenül küldte el az univerzum a lovagkori hőst az életembe követendő példának, közös tanulásnak álcázott beszélgetések alkalmával döbbenek rá, h milyen egyszerű minden, ha nem játszol. minden salang nélkül azt adsz, amit adni akarsz. és tudod, h mit akarsz visszakapni érte. értékeled a másikat, de közben Te is egész vagy. nem beszélsz mellé, és cserébe minden a tied.
szeretnék igazán szeretni. sőt! szeretnék egyet igazán szeretni. és nem magamat mindenkinél jobban. amit kapok energiát a flört, az ismerkedés és penge élen táncolástól, az lassan nem lesz elég. többet elvesz ez, mint amennyit ad. érzem, és tudom is, h a sikeres vizsgaidőszakom a kiegyensúlyozott és boldog életemmel együtt még távol van. nem érdemeltem még ki ezt. hogy összefügg ez a kettő, ez nem kérdés számomra. ennek ellenére én most még mindig csak menekülök, nincs erőm változni és változtatni. azt hiszem inkább eljátszom azt, h világgá megyek...