Bensőséges hangulatú újév, meg számmisztika (magabiztosság, önbecsülés és önbizalom száma az ötös) után kevésbé tudtam elképzelni elsején, hogy mire számítsak 2021-ben. Kicsit el is húztam az évértékelést pont amiatt, hogy most akkor mit is éltem át közel 365 nap alatt? Csak halkan mondom, hogy ennyit még nem ültem egy ilyen témájú bejegyzés felett sem, de most nagyon nem láttam a fától az erdőt…

Lassabb, csendesebb évkezdés hozzám képest hosszabban kitartott. Nevezzük az okot világjárványnak, vagy bárminek, ahogy januárban, úgy februárban is Csipkerózsika álmát aludtam. A naptár gyakorlatilag üres, minimális szociális élet mellett folytak a munkás napok. Márciusra teljesen megtelítődve küzdöttem a mindennapokkal. A logikátlan döntések, az emberek bezártságra való reakciója áprilisra a türelmem utolsó morzsáit is felélték. Akkortájt kezdtem ingyenes, meg kevésbé költséges online tanfolyamokat. Szinte válogatás nélkül, csak történjen már valami. Tavalyi évhez hasonlóan sem a Malomvölgyi, sem a TV-torony futás nem lett megrendezve. Szóval májusban az advent, és a Villányban töltött születésnapom volt az egyetlen kiemelkedő esemény. Óvatos tervezés, és a finom álmodozás viszont itt már megjelent. Karrier területén júniusra már olyan szintű változások voltak, hogy az addig fixnek gondolt munkahelyemből egy elcseszett kabaré kezdett lenni. Ez adta a lendületet, hogy elvégezem a karriertanácsadó képzést. Megálmodtam egy vállalkozás ötletét, elkezdtem ismét túllátni a langyos közalkalmazotti létemen. Majd megszereztem a „világjegyemet”, így legalább úszni már lehetett menni. Júiusban sokat voltam egyedül, némi felhősödés volt a párkapcsolat egén, de így több időm volt magamra. Hol állásokra pályáztam, hol terveztem a jövőt. Annyira erősen élt bennem a változás iránti vágy, hogy augusztusban már felpörögtek az események, Ördögkatlan, nyaralás, biciklitúra mellett még egy agykutatásban is részt vettem. Ez utóbbi segített önismeret területén, ismét magammal, és az aktuális helyzetemre adott válaszaimmal kezdtem foglalkozni. A  kapott lendület kitartott szeptemberben is. Majd a jól sikerült állásinterjú után elkezdtem októberben szervezni az új szakaszát az életemnek. Mind munka, mind magánéleti szempontból megjöttek a nagy változások. Ebben a hónapban volt a 10 éves megemlékezés. Jól esett visszagondolni a Pécsen történt, és átélt élményekre. Egyik szemem sírt, a másik nevetett miközben november első napjaiban beértem az új munkahelyemre. Másik megye, messze Pécstől, és ezzel együtt egy teljesen más közeg, messze a megszokottól. A feladat és a munkakör motiválóbb, de … de egyenlőre ennyi volt a pozitív része. Decemberre egy négy napos táppénzen kívül más nem ért, de azt nem a karácsonyi láz okozta. Dobozok, pakolás, válogatás, tervezés, és az ezzel járó őrületes felfordulás gyakori vendég lett. A nagyobb élelmiszerboltok mellett most már a bútoráruházakban is gyűjtöttük a törzsvásárlóknak járó pontokat. Azokba is „hazajártunk”, mégsem voltunk már sehol otthon.

2016 a lezárások, 2017 a megújulás, 2018 az érzelmek, 2019 az elmélyülés, 2020 meg a személyes fejlődés éve volt. Ezek után mit tudok mondani az elmúlt esztendőre? Idén ismét útkereső voltam, ritkán voltam a helyemen. Elkoptak a biztosnak gondolt pontok az életemből, csereérett lett szinte minden. Csak az ÉN maradt meg. A kreativitásom, az egyedi látásmódom, a különc viselkedésem, a szabályok be nem tartása, az ezoterikus gondolkodásmódom, a rossz tájékozódási képességem stb. vagyis minden, ami legbelül van. Mutatja ezt az is, hogy idén öt bejegyzés készült, de kivétel nélkül ez most mind nagyon személyesre sikeredett. Őszinteség alapból jellemző, de visszaolvasva a korábbi írásokat azt gondolom, hogy 2021-ben fokozottan ki-, és előjött a legbensőbb énem.

Zárásként még visszautalnék egy kicsit az elején hozott szólásra, hogy látom a fát. De hogyan is látom én azt? A fa gyökerei, törzse meg van, stabilan áll, de az ágait a szél megtépázta, és a levelei is lehullottak már. Most nem ad se árnyékot, se gyümölcsöt. Mikor eljön az ideje, megújul és életre kell, de addig csak pihen az avar alatt. Szóval ezután nem is lehet kérdés, 2021 a lombhullatás éve lett.