az agyam szerint tanulnom kellett volna, a testem szerint meg aludni. de a lelkem volt a legerősebb, hogy írjak. a napokban keretet akartam adni valaminek, de miért is? hisz irtózom a szokványos, szabályos dolgoktól. de úgy könnyebb: nevet adok neki, ráhúzom a félelmeit és teszem szét a kezem, hogy: na igen, én megmondtam, hogy nem nekem való. de mi van, ha nincs neve? lógnak a félelmeim a levegőben és nem tudom hova akasztani őket...
valószínűleg nem fogja senki vállalni, de mindenki fél valamitől. mindenkinek a sajátja reálisnak hat, és észérvekkel alá is tudja támasztani. ilyenkor a külső szemlélő döbbenten áll, és néz, hogy ezek komolyan léteznek? ha ezek ennyire nem életképes dolgok, akkor miért visszük magunkkal? miért nem hagyjuk azokat egy asztalon?

ezek a félelmek (mindegy milyen jellegű) a múltból táplálkoznak. lehet ez rossz példa, vagy egy megváltozhatatlan esemény. beleragadtál ebbe az állapotba, viszont így hagyod a jelent elmenni magad mellett. amilyen instant világban élünk, ezt is gyorsan akarjuk. feldolgozni és túllépni mindenen. csak utána csodálkozunk, hogy a nagy kapkodásban csak a lényegre nem figyeltünk: arra, hogy hogy van a lelked mindeközben? szóval azt gondolom ahhoz, hogy tudj keretet és nevet adni bárminek is az életedbe, teljesen tisztába kell lenned magaddal, a vágyaiddal és a lelked állapotával. nem mondom, hogy a jövőben nem lesz olyan ember, akivel több leszel vagy változtat vmilyen irányban. lesznek ez biztos, hisz mindenki céllal érkezik az életedbe. új dolgot ismertessen meg veled a világról, vagy csak magadról. egyszerűen azt mondom, hogy legyél tisztában a hibáiddal, kezeld jól a nehézségeid, és legalább öt jó dolgot tudj felsorolni magadról. ha ismered a félelmeid, akkor teheted azt, hogy elkerülöd azokat (ez rém macerásnak gondolom), vagy megfordítod őket és az önismeret malmára hajtod a vizet így. ha elfogadod, hogy léteznek szerintem tettél már egy lépést az a bizonyos asztal felé, ahol idővel ott fogod hagyni minden ártó dolgot az életedből...

(lehet, hogy valakinek ez már ismerős lehet. korábban talán már jutottam hasonló eredményre önismeret terén. szóval bocsánat.)