Múlt heti házi feladatom az önazonosság volt. Számomra mit jelent és ez hogyan mutatkozik meg a kapcsolataiban, barátságaimban, a munkahelyemen, vagyis egyszerűen mitől vagyok én ÉN? Hogy vagyok képes bízni valamiben, amiben az egész családom nem bízik? Hogy tudok minden racionális magyarázat ellenére hinni Benne? Miért tartok ki még mindig, mikor feladni egyszerűbb lenne?
Sose mondtam, hogy velem könnyű. Mellettem az élet olyan, mint egy búcsú. Színes, zajos forgatag, amiben az emberek örömüket lelik. (Elnézve a kórházak sürgősségi osztályán tett látogatásaim számát, meg a munkahelyemet Dodgem és Céllövölde is akad.) Sajnos még akad helyzet, mikor azonnal bekapcsolnak a félelmek (nem vagyok elég jó), és az ehhez kapcsolódó szégyenérzet (biztos ki fogja nevetni a világomat). Ezen negatív érzések felülírását segíti a házi feladatom.
Listát kellett írnom arról, hogy mit adok egy kapcsolatban (akár szerelmi, akár baráti). Első sorba került a legfontosabb: MAGAMAT (így nagy betűvel). Elején nehezen jöttek a szavak, üresség volt bennem. Amitől pánikba estem, ennyire nincs benne semmi értékes? Nem találok magamba szerethető tulajdonságot? Végül elkezdtem írni, hagytam a tollat a papíron önállóan mozogni. Végére egész jól ment ez a fajta önmarketing.
Mi az, amit én tudok adni egy kapcsolatban?

• ÖNMAGAMAT
• Kedves meglepetéseket
• Változatosságot (nem lehet mellettem unatkozni)
• Különféle programokat
• Meg tudom mutatni a szürke világban a színek erejét
• Empátiát (pontosan megérzem, hogy mikor van szükséged hallgatóságra és azt is, hogy mikor hagyjalak békén)
• Támogatást (nem tudlak kihúzni a gödörből, de végig fogom a létrát míg kijössz onnan)
• Fényképeket (közöseket is), emlékeket, élményeket
• Lendületet, és energiát
• Vidámságot, és mosolyt

Nálam az önazonosság itt kezdődik, hogy ezt a fentebb említett forgatagot nem takargatom, hanem az elejétől nyílt lapokkal játszva megmutatom. Így gyorsan el lehet dönteni, hogy ez most taszít, vagy esetleg vonz. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy talán 5-6 olyan embert fel tudok sorolni az életemből, akiket elsőre taszítottam, de valahogy ezen túljutva ma már barátaim lettek.) Bár állítólag pont ez nem vezet a boldogság felé. A női magazinok százai hadoválnak a titokzatosságról, meg az elérhetetlenségről meg ezer millió trükköt mutatnak arra, hogy hogyan játszd meg magad és ébreszt kételyt a nagy Ő-ben. De ezek számomra az önazonosság ellentétei. A színészkedés, a mellédumálás, a játszmázás. (Szerintem a játszma és játék között hatalmas különbség van, egyik érdekből történik, másik viszont élvezetből. Én utóbbiban hiszek.) Oké, ez az ellentéte. De számomra mi a szinonimája? A könnyedség, a játékosság, a bohémság. Mert így érzem magam jól a bőrömben, és pont ettől leszek én önazonos...