Augusztus van. Nyár utolsó hónapját kezdtük el. Nálam viszont a visszavonulás ideje jött el. Úgy látszik idei évben menetrendszerűen minden évszak végén a jövőmmel kapcsolatos kérdéseket kell megválaszolnom, és most ehhez kell a nyugalom. Beveszem magam a kirakatból, mert szeretném a legjobb döntést meghozni az életemmel kapcsolatban. Munkahely váltás, esetleges költözés? Tanfolyam, vagy jogosítvány? Itthon, vagy máshol? Egyáltalán az országban vagy külföldön? Fogalmam sincs. Még nincs. De ha csend lesz körülöttem meghallom mit mond a lelkem. Ismertek, mindig millió dologba bele fogok és mindig pontosan ennyit hagyok is abba. De most kezdett el pokolian hiányozni a stabilitás, és biztonság. Jó lenne pontosan tudni, hogy hol van a helyem a világba.

Hétre most szabadságoltam magam, mielőtt teljes végkimerülésemben ismét össze nem esek valahol a ház előtt (mint valamikor 2015. decemberében). Ott leszek, ahol öt éve ilyenkor mindig vagyok. Feltöltöm magam, és tényleg teljesen kikapcsolom az agyamat. A héten én már nem akarok többet aggódni, nem akarok gondolkodni és nem akarok világot megváltani. Vasárnapig csak élni akarok, gondtalanul és önfeledten. Majd jövő héten visszakullogok a vasutas mókuskerékbe, és visszakapcsolom az agyamat. Remélem ez a restart elég lesz ahhoz, hogy szeptemberben a legjobb döntéseket hozzam meg. Félre ne értsétek nem remete létre készülök, és nem is fogok zarándok útra menni a megvilágosodás miatt. Csak most minden marad a négy fal között, az én kis világomban. Fényképezőgép mindkét oldalán állva vannak megvalósítandó ötleteim, és az írást sem fogom abbahagyni. A verseny felkészülésbe is szeretnék még több erőt belevinni. (Itt áll egy szponzor cég a hátam mögött, szeretném a legjobb formámat hozni.) Szóval a lényeg, hogy az elkövetkezendő hetekben minden azért fog megtörténni, hogy megtaláljam végre mi és hol tesz engem boldoggá.

Mostanában sűrűn mondogattam másoknak, hogy "minden rendben, köszi", miközben semmi nincs rendben. Magamban azt gondoltam, hogy jól kellene lennem, de közben folyton azt kérdezgettem magamtól, hogy: "de akkor miért nem vagyok jól?". Elvesztem az útkeresésem közben, és romokban a jövő képem, de megyek a kis homokozós vödrömmel újra összetapasztom és formába öntöm. Hamarosan ott fogok ülni a homokváram mellett a megszokott enyém a világ, és mindenki más b.ssza meg kaján mosollyal az arcomon. De ehhez most kell egy kis nyugalom. Ehhez most kell egy csendes Augusztus.

Ha nem vagyok képes rálelni a saját hangomra, akkor mások szótárát fogom használni, ám ez az én kérdéseimre nem feltétlenül jelent válaszokat. - Paul Pahil