16. okt 2007 18:30

 szóval hétfőn kora hajnalba (nem Vera, nem kora délben. ahogy Te szoktad mondani) elindultunk szegedébe. volt egy pottyautasunk, mert Fifusz nem ment el vasárnap, hanem mi vittük el őt is. szóval először el a zűrhajós utcába, kihajigálni Fifuszt meg a cuccait, majd tovább a suliba, h aláírjak vmi szerződésszerűt. ott mondták, h nem most lesz, hanem majd később. mondom oké, akkor én elmegyek az orvoshoz, oszt majd máskor aláírom a dolgokat. jól be..opták, mert kétszer kell jönni. bosszant, h én be tudom tartani az időpontot, h fél 8 az fél 8, de nekik már nem kell. na mindegy, ez nem sikerült, de nem is idegesített. nekik kell kétszer fordulniuk... :P
szóval el az orvoshoz. először fel a harmadikra, majd onnan a kartonozóba (földszint) onnan el a vérvételre. mondták, h igazán jöhettem volna éhgyomorra, mondom igazán mondhatták volna a dolgot. utána adjak vizeletmintát, mondom nem gond, h 5 perce voltam pisilni. mert gondoltam, h mégse az orvosi vizsgálat alatt akarjak épp bepisilni :P. szóval tutira ott voltam a szeren, de végülis mindent végrehajtottam. a vérvételnél nem ájultam el, nem is volt gáz. a félegyháziak brutálisabbak, de komolyan. azok beléd vágják, oszt hello :P na de nem ez a lényeg. onnan vissza a harmadikra. rutin orvosi vizsgálat... gondoltam én. a manót, az utolsó hajszálam is érdekelte a dokinőt. arról ne is beszélve, h gerincferdülés, meg lábujjcsonkolás, meg menstruáció, meg fogamzásgátló, meg vérnyomás, meg súly, meg magasság, meg minden... de tényleg minden. a vége az lett, h elküldött ortopéd orvoshoz, mert szerinte nagyfokú gerincferdüléssel nem fognak felvenni és ezt kellene kiszűrni... gondoltam magamba, h a babos könyv mellé őt is a máglyára rakom, ha szívozik velem :P
ezek után el a fülészetre. hallok-e. mondom ja. (na jó, szépen illedelmesen válaszoltam. de meglepődtem a primtív kérdésen, lett volna kedvem ezt mondani...). utána audiológia vizsgálat. az elég parás volt, mert mondom mi van ha nem hallok mégse? mondom mi van, ha nem találom el a kezemmel? (ugye vannak problémák a jobb vagy bal eldöntésével:)). de utána az jól ment, és egész gyorsan.
majd vártam a szemészetre. mert az ugye nem akkor kezdi a rendelést, mint a többi, így várhattam rá egy csomót. gondolhatjátok, h ha az összes színt a váróterembe 28szor beazonosítottam egy szemmel, felváltva, két szemmel közösen. gyakorlásképpen csak... :P
utána rám került a sor. először olyan volt, h egyik szememet leragasztották, majd a másikkal kellett néznem előre. nincs pislogás, nincs mellélesés. és amikor láttok kis fényt felvillani, akkor majd nyomjam a gombot. ilyen térlátásra való izé volt ez. de rohadt szar volt, folyt a könnyem a végére. akkor ugyanez másik szemmel. ezek után kezdjem el olvasni a számokat azon a kivilágitott táblán. gondoltam magamba éppen semmit nem láttok a könnyeimtől nem, h a hülye számokat. addig dumálgattunk, míg összeszedtem magam. majd mondta, h szemüveg nélkül mondjam a legnagyobbat. gondoltam magamba ez vicces lesz, mert valszeg nem poénból hordom. fogalmam nem volt, nem is tippeltem. bólintottam, h passz. fekete maszat fehér alapon... szerintem a doki siker élményt akart, és ezért eljátszotta másik szemmel is ugyanezt. válaszom: semmi. akkor adott egy szememre egy lencsét, másikat letakarta. először gyengébbet, mint van (ennek se volt sok értelme, mert elég kevés az esélye, h javult volna a szemem, mikor évek óta csak romlik. na de ő a doki, ezt akarta, ez volt... :P). majd erősebbet. mondta, h mind két szemem romlott. jobb 3 és feles lett, a bal 3 és háromnegyedes. láttam, h kezd rosszul állni a szénám. mondom a szemüvegem jó, kettővel együtt remekül láttok. gyorsan el is mondtam neki az egyik oszlopot, h lássa, nem a falnak dumálok. utána 28 féle lézert tett a szemem felé. megen csak patakokban folyt a könnyem... de mivel ezekkel jól el volt szenvedve nem, ismétlem NEM kérte a babos könyvet. és így megúsztam... tudom mákos vagyok, meg ilyenek. de ilyenkor van az, h majd máson hasalok el. tudjátok morfi :P
szóval kb fél óra után kiszabadultam és egyenesen rohantam Istihez, aki szerintem az egész orvosis dolog közben 28 milliószor megbánta, h eljött velem és 28 milliószor megunta már az egész életét is. így lett vége a kivizsgálásnak kb 13 körül. meg is dumáltam magammal, h ennyi minden után nem megyek suliba vissza. :) lógtam, na és akkor mi van? ne mond, h te nem csináltál még ilyet? na ugye, akkor meg psszt...
szóval utána elmentünk forró csokizni Istivel a mekibe. mint anno pécsen. megen megállapítottam mint a randin, h a forró csoki igen forró... csoda, h akkor nem menekült el hajtépve, mikor ilyeneket mondok egy randin arra a kérdésre, h milyen a forró csoki? válaszom: forró :P (halkan szólok, h utána gyorsan elkezdtem másról dumálni, nehogy feltűnjön, h életem egyik "legnagyszerűbb" válasza jutott eszembe... de most nem erről mesélek.) szóval nosztalgizátunk, meg kocsikáztunk keresztül-kasul szegeden. még jó, h van gps. nélküle tényleg elveszettek lettünk volna :D utána elmentünk a cora-ba. mélyen csalódtam benne, mert nem ilyenre emlékeztem. anno érettségi után ott vettem a fényképezőgépem. a wc koszos volt, gusztustalan. nem volt semmi, mindenhol szanaszéjjel minden... fújj, nem teccet. Isti persze mondta a szöveget, h mennyivel jobban jártunk volna, ha tescoba megyünk (imádja, nincs olyan napja, h ne menne el vagy itt, vagy halason a tescoba)...
utána hazaindultunk. meg ebédeltünk, és mentünk halasra. mert a mai suli meg csak 9kor kezdődött, így halasról is lazán el tudtam jutni szegedre. Istivel együtt keltünk csak én szeged felé vettem az irányt, ő meg el tompára dógózni... így ennyi volt az alkalmasságim első felvonásának napja, holnap folyt köv... az gázabb lesz, megmondják a tegnapi teszt értékeket és lehet vmit nem akarok hallani... :P