ez egy másfél hónapos tartozás. nem volt elfelejtve, nem is lehetne ezt a szolgálatot. csak a megfelelő írói ihlet kellett ennek a szolgálatnak a visszaadására...

azt hittem, h lesz egy kellemes esti szolgálatom vmikor még augusztusban. határozottan tudom, h nyaralás előtti utolsó szolgálat volt ez. végülis egy hatalmas kabaré lett belőle :)

vonatpótló buszozás volt aznap éjjel, mivel kiskundorozsmáig pálya felújítás volt. első busz a vezető kolléganővel el is indult vágányzári menetrendben előírtak szerint, én maradt az én busszommal békéscsaba felől érkező egy szem utasra várva. 10-15 perc késsésel indultunk el, de lelkiismeretünk tiszta összes utas felmarkolva irány kiskundorozsma. igen ám, de sem a buszsofőr, sem én nem tudtuk merre kell menni. meg ugye az én tájékozodási képességem így is egyenlő a nullával, ez sem segít sokat a helyzeten. szóval kezdtünk tetemes késést összehozni, ami egyik kedves és mélyentisztelt utasom nem tolerált. aminek természetesen hangot is adott nekem (ez fontos lesz a továbbiakban)

majd tovább fokoztam a népszerűségem, amikor dorozsmán leszállva a buszról gazos, sötét részen kellett átvágni, h a peronhoz és a vonathoz érjünk. fent említett utasom természetesen nekem esett, h miért nem gondoskodtam a fű levágásáról (bár ha jól értettem, nekem szolgálat előtt el kellett volna jönnöm levágni a füvet, h este ne legyen gondja), mert ő magassarkúban, nagy bőrönddel ilyen helyen nem tud közlekedni. elnézést kértem és megnyugtatására közöltem, h ezt az utolsó pestre menő vonatot érintett a vágányzár holnapra minden helyre áll. erre nekem esett, h ne szabjam már meg neki, h melyik vonattal közlekedjen, és vegyem tudomásul, h bejelent, mivel ő az igaszságügyi hivatalban dolgozik. majd felfújta magát és közölte, h akkor késünk rendesen, ő szépen előre sétál és ott fog felszállni, én meg kénytelen leszek megvárni őt. (amivel nekem nincs gondom, mert nekem minden egyes perc késést fizetnek. időm mint tenger...). szóval a hölgy előre ment, és neki esett szegény kolléganőnek, h ez a viselkedés KRITIKÁN ALULI és elfogadhatatlan. mivel ő az előző fél óra eseményéből semmit nem tudott, értetlenkedett kicsit és tudomására adta a hölgynek nem ő vele beszélt eddig (ezért volt fontos, h ki hol volt eddig). de hát na nézzük el neki, művelt nő, aki sötétben két kalauz hölgyet nem tud már megkülönböztetni :)

végülis elindultunk, és pestig ha 80 embernek nem meséltük el a dolgot, akkor senkinek se. mindenkinek igenis fontos volt tudni, h Hajni viselkedése kritkán aluli miattam :)

azt hiszem ezek után sejteni kellett volna, h még van meglepetés a nap alatt. hát lett is... pestről indultunk volna szolnok felé, mozdonyvezetővel ledumáltuk együtt megyünk a kolléganővel, egy jelzést várjon. oké, persze, nem gond. hangzott a válasz, na erre egy jelzés sem volt és már elkezdett kigurulni a nyugatiból. szóval igen, majdnem ott hagyott minket a saját vonatunk. hát több se kellett nekünk, szabály ide szabály oda, mi le nem szálltunk az utolsó lépcsőről menesztéskor. vmelyikünket ott hagyna vhol két fa között hosszúberek-péterinél, esetleg budai útnál, lehet ki bírnánk röhögés nélkül...

szolnoki vezényleten is mindenkinek elmeséltük, h mennyire jól nyomjuk, amiért cserébe két-két kávét kaptunk. (aki ismer, az tudja, h ez volt a legrosszabb dolog, ami történhetett. egy is sok, nem hogy kettő). onnantól kezdve az értelmünk (és teljes nyugodtsággal merek többes számban beszélni) hanyatlása következett. harmonika, valamint mazsorett oktatáson, és éneklésen át a nyelvtörőig minden volt. azt hiszem egy icipici jegykezeléssel megfűszerezve :)

pestről hazafelé már meg sem lepődtünk, h a mozdonyvezetőnk nem volt éppen képben. ferihegyen egy árnyalatnyival túlszaladt (7 kocsiból egy állt meg a peron mellett), és szolidan összeszedtünk egy 20 perces késést is. ami nem lett volna bosszantó, ha én nem rohantam volna hazafelé egyből meló után, h utazzak nyaralni. végülis vonattól pénztárig, onnan tovább vezényletig és onnan vissza a vonatomhoz rohantam. lepattintottam a papír munkát a kedves kolleginának, és így végülis reggel 9re életem első, és egyetlen kritikán aluli éccakáján voltam túl :)

végére még egy kicsi adalék: ezt a történetet azóta is mítoszként mesélem már pécsen is, és a drága kolléganőt kritikán aluli néven van mentettem el a telefonomba... ;)