igyekszem nem nyaffogósra fogni a dolgot. próbálom elég tényszerűen leírni, h mit gondolok. akik magukra ismerhetnének azok sose nem olvassák a bejegyzéseim, szóval teljesen nyugodt vagyok. barátság az kell, többek mint a haverok, és mindekinek van legalább egy igazi. csak az a gond, h ebben is rosszul esnek dolgok. mondjuk, ha vkit meghívok egy közös programra akkor illik reagálni. nem gond, ha nem ér rá, mert nem kell mindig ráérni. nálam sincs mindig ez így, csak akkor visszaírok a sömösre, vagy dobok egy mélt, h rendes vagy, h meghívtál, de nem oké a dolog. csak az lenne a lényeg, h ez a majom mégse várjon már a csodára... (csoda alatt a reagálást értem). az se akkora gond, ha nem indokolja meg.

másik ilyen bosszantó dolog, amikor a szerelem elveszi az ember agyát. se hall, se lát. esélyes, h én vagyok kőbunkó, de nem tudom elképzelni, h azért mert valaki szerelmes ne tudjon több emberre figyelni. figyel a nagy szerelemre és ha esetleg, véletlen vége, akkor meg jön, mintha mi se történt volna. szerintem abszolult nem nagy igény, h más is belefér az életébe. nem úgy van, h mi ketten akkor vagyunk egyek, ha külön-külön is egyek vagyunk? vagyis én páromtól függők folyamatosan és elmaradnak a barátok, akkor az a kapcsolat már nincs egyensúlyban. kellene külön élmények, külön barátok. ilyen szerelmes barátokból tudnék párat mondani, majd ha ráérek akkor megvárom, h milyen lesz a vége a rózsaszín ködnek. de ne legyenek rám mérgesek, ha mégsem telik erre az életemből és érdektelenné válnak szemembe...

volt középsulis, meg gyerekkori nagy barátságok. nem is egy. de idővel a távolság, esetleg nemtörödömség homályába vesztek. közös élményeket, emlékeket elpakoltuk mélyre. talán néha beugrik egy-egy ilyen kép, akkor biztos vagyok benne, h jót mosolygunk is magunkba. sőt ha ma szembe jönne velem az utcán, nem fordulnék sarkon, de felét nem tudná, h mit gondolok, vagy hogy éppen mi van jelenleg velem. nem mondom, h ez rajtam nem múlt. mert mindig kettőn áll a vásár.  sőt azt se mondom, h könnyen kezelhető barátnő tudok lenni, mert szerintem azért nem easy menet velem a barátság :). de hát ez vagyok én, ezt tudom nyújtani. őszintén, kritikusan. viszont teljesen. minden tekintetben: nem hébe-hóba, hanem rendszeresen. nem csak félvállról, hanem teljes ellánnal. viszont amint láttom, h csak én küzdök, ott és akkor köddé válok. nem kicsit, hanem teljesen...