ha bárki is azt hinné, h a fogorvossal kapcsolatos történetnek vége van, akkor téved. kezd az egésznek egy brazil szappanopera feelingje lenni, h már évek óta megy, de még mindig nem jött össze a vak Esmeralda a sánta Juan Pablóval.
szóval ma voltam megint fogorvosnál. most volt megtartva a vázpróba. sokkoló volt, és ez messze nem volt kellemes élmény. mondom ez sárga. oda nem illő, ijesztő és csúnya volt. sopánkodás, elnézés kérés. de hát igen, a következő árnyalat meg már túl fehér. a kettő közötti színt kellene eltalálni, az lennék én. semmi gond, akkor menjek el a kerámikushoz és csinál nekem egyedi színt. ez az, éreztem, h nekem erre még szükségem van.
magamhoz képest egész hamar megtaláltam a pasast (aki jól ismer tudja, h a tájékozodási képességem egyenlő a nullával). tele volt mindenféle kütyüvel a rendelője. bár nem is tudom, lehet-e rendelőnek hívni. mert nem rendel, hanem beül reggel a székbe festeget, kiégeti a kerámia fogpótlásokat és délután meg kiszáll a székből és hazamegy. az emberekből annyit tud, h kinek milyen foga hiányzik. erre lehet mondani szerintem, h totál személytelen meló. végül kikevert nekem egy új árnyalatot, és ezzel már meg voltam elégedve. majd vissza a dokihoz, h kész meg van az árnyalat. oké, akkor kapok ideglenesen egyet ebből az árnyalatból, h szokjam és ha beférek (!) pénteken délelőtt a rendelésbe, akkor fel is nyomja az eredetit. de ha nem, akkor majd csak karácsony után. történet folytatása pénteken délelőtt ki fog derülni, de túl sok jóra nem számítok. mert mégis csak rólam van szó...