írtam szerintem erről korábban is, de még mindig nagyon érdekes, h mennyire különböző tud lenni az az kép, amit magadról gondolsz, meg amit gondol rólad egy idegen. azt hiszed, h jól csinálod, helyesen kommunikálod le a dolgokat, erre neki egy másfajta értelmezés jön le. és micsoda hiszti tud lenni, mikor ezek a képek találkoznak. kiderül, h Te nem is úgy gondoltad, mint Ő. és hirtelen mindenki a másikra mutogat, h ez a Te hibád. persze lehetne legyinteni, h nem voltunk egy hullámhosszon. de azért belegondolt már mindenki abba, h a legjobb barátnője/barátja, szerelme, férje, felesége is idegen volt első körben. mégis vmit jól (esetleg jobban) csinált, h nem lett a dolog vége kudarc. ki és hogyan dönti el, h az ismeretségek mely része végződik ilyen hisztivel és melyik nem? és ha megkaptad a visszajelzést, h nem volt jó a kommunikációd, akkor máshogyan újra próbálod, esetleg hagyod az egészet a francba?

ilyen és ehhez hasonló kérdéseken gondolkodom. mert azt hittem tudom jól fogadni a kritikákat. de mint kiderült a napokban, nem megy ez mégsem olyan jól. neki estem, visszatámadtam és mikor már beláttam, h hmmm, végül is részben igaza volt, addigra már teljesen mindegy volt. itt kell megjegyeznem, h tudod, honnan tudom, h ki a legeslegjobb a világon? hogy megmondta ma reggel, h ez most tényleg az én saram volt. káoszt sugalltam, nem voltam egyértelmű és egyszerűen nem ért. most még ő sem. (pedig mindig szokott) azt hiszem néha kellenek ilyen visszajelzések, h tudjad, mit gondolnak az emberek. nem azt mondom, h mások véleménye alapján fogom élni az életem, de sokat javulhat a kifelé való kommunikációm, ha fordítok rá figyelmet. nem lehet mindenkit mindig megverni, leszólni. és az előítéletekkel nem leszek előbb. megvédnek, megóvnak minden rossztól, de ezzel együtt a jóktól is. szóval év első tanulságára nem is kellett sokat várni, íme az első feljegyzés 2015 margójára...