Azt hiszem igen nagy könnyebbség számomra, hogy eltelt végre ez az év. Magasabb fordulatszámon pörögtem idén, mint az elmúlt években bármikor is. Ami persze hozta magával a teljes ki-, és lemerülésemet, így nem csoda, hogy novembertől ismét terápiára járok. De ne szaladjunk előre ennyire, hiszen történt itt mindenféle az előtte lévő hónapokban is.

7-es év van. Ez a szám szimbolizálja az elmélkedést, a gondolkodást, a megvilágosodást, a spiritualitást, a tudást és a bölcsességet. A legfőbb jelentése az énen belüli spirituális megvilágosodás, vagy a választott spirituális úton való tudás megszerzése. Idén a terveket sem szabad siettetni. A 7-es energiája ezekhez szükséges bölcsességet nyújtja, nem pedig a gyorsaságot. Ezért a legjobb, amit kívánhattok 2023-ban, hogy lassíts, és figyelj befelé, önmagad változásaira. /Ha Tarot kártyát nézzük, akkor a VI. kártya a Diadalszekér. Melynek javaslata, hogy keress vagy teremts magadnak szeretetteljes biztonságot sugárzó környezetet. A tested is figyelmet és megtisztulást igényel./

Az első és legfontosabb, amit el kell mondanom az évemről, hogy pont ezt nem fogadtam meg. Felülírtam a lelkem hangját, néha erőszakkal. Lassítás sem volt jellemző, és amikor lehetett két végén égettem a gyertyát, mint huszonévesen. Január elsejét a Balaton-parton töltöttük. Nyugodt volt abból a szempontból, hogy nem hajtott minket sem a tatár, sem más, mégis egy fél napban benne volt az odautazás, ebéd, süti, naplemente, pezsgős koccintás és hazautazás. Minden fentebb említett tevékenységet ráadásul másik városban hajtottuk végre, így a programjaink közötti közlekedésre szánt időt is szépen adjuk hozzá ehhez. Szóval mozgalmas volt, bár ezt utólag sem érzem nyomasztónak és stresszesnek, de szó mi szó, azért a semmittevős láblógatástól messze volt. Valahogy megnézve az év is ilyen volt. Messze volt a semmittevős, lassítós évtől, valami mindig történt. Januárban bekezdtünk kapásból egy albérlet váltással. Egyiket össze, másikat meg bepakoltuk cirka két hét alatt. Persze volt segítségünk, mivel egyedül kevesek lettünk volna, hogy a február már az új albérletben érhessen minket. Több hely, meg az erkély adta lehetőségekkel éltem, ebben a hónapban már a lakás vacokká tétele volt a legfőbb célom. Közben persze hétvégente Pécsen voltam egy komoly szakmai gyakorlatnak szánt bohózat miatt. Ez a komédia márciusban is a részvételemet igényelte, így volt hogy hétvégén Kecskeméten menőztem egy hotelben. Majd loptunk még egy kis időt egy balatoni mini randira, de mire feleszméltünk már meg is érkezett az április. Medvehagyma szezont hozta a húsvét, majd Mami születésnapi hétvégéjét követően mentünk is hó végén a már hagyományosnak mondható évfordulós túrás hosszú hétvégénkre. Bükki romantika, meg sok-sok kilóméter után szinte azonnal kezdődött is az advent, és ezzel együtt a május. Itt kezdtek felpörögni az események: volt egy Prágában töltött családi kupaktanácsos hétvége, meg egy (a leendő vállalkozáshoz szorosan kapcsolodó) fotózás, megnyitottuk a biciklis szezont, és volt egy Pécsen töltött születésnap, és még egy rengeteg bort és nevetést tartalmazó palkonyai Pünkösd is. Júniusban a fentebb említett bohózat végetért. Ismét Kecskeméten egy hotelben menőztem, csak most már végzett Sportoktatóként tértem onnan haza. Ugyanebben a hónapban még mulattunk egy lakodalomban is, de a munkahelyemen is szépen szaporodtak a túlórák száma. Július hónap egy 80 kilóméteres Balaton környéki biciklitúrával kezdett, amit egy gourmet helyeket végigkajálós pécsi hétvégével folytatott. A történelem ismételte önmagát, volt pénzem, de időm magamra, és a feltöltödésre nem nagyon. Ebben a túlhajtott életszakaszomban nehezen "érkeztem" meg az augusztusi tengerparti nyaralásra. Idén az Ördögkatlan fesztivál szabad kapacitás hiányában számunkra elmaradt, de hó végén próbáltuk pótolni egy pesti, bulis hétvégével. (Gondolhatjátok: kevesebb idő alatt kellett ugyanazt a mennyiségű alkoholt meginni, strapás egy hétvége volt. - a szerk.) Szeptemberben újabb biciklitúra, meg egy meglepetés wellnesses születésnap mellett elkezdtem egy online tanfolyamot is. Mert olyan régen tanultam már, és éppen kezdtem volna unatkozni ugye.  Munkahelyemen is megszokottá vált a havi 20-30 óra túlóra, leltár és késő esti hazaérések. Fáradtan, de mégis nagy lelkesedéssel vezettem el Tapolcáig, ahol októberben ismét csajos wellness hétvégét töltöttünk. Mind a négyen hoztuk a gondjainkat, meg a nehézségeinket, elakadásainkat, de bedobtuk a közösbe és megpróbáltuk együtt megoldani. Szóval csoportterápia volt ez inkább, mintsem láblógatós semmittevés. Az ünnepi hosszú hétvége bútorfestéssel, és befelé figyeléssel telt. Idén először ekkor sikerült igazán meditatív, csendes hétvégét tartanom. Szerencsémre ekkor jött valami trópusi időjárás, és gyakorlatilag nyár estéket idéző hőmérsékletben boroztam az erkélyen. Ahogy a mondás tartja, megvártam, hogy a lelkem utolérjen. Október végén Siófokon jártunk, és ha már ott volt dolgunk akkor a Gourmet fesztiválon is tiszteletünket tettük. És akkor ahogyan a bejegyzés elején említettem, november elején ismét Pécsen voltam, ismét terápián. Nem vagdostam magam, és nem is kellett muszájkabátot rám adni, semmi ilyesmire nem kell gondolni, de addigra már annyira enervált lettem, hogy az egyszerű hogy vagy kérdésre csak azt tudtam mondani, hogy nem tudom. Így gondoltam, hogy nem várok tovább, és felkeresek egy szakembert, aki segít megtalálni erre a kérdésre a választ. Majd ezt követően a tetováló szalont is ugyanígy felkerestem, és ismét tintát kértem a bőrőm alá. Sport újra kompenzálás lett, pedig addigra már mindkét sporttáplálkozáshoz kapcsolodó képzésemet sikeressel abszolváltam, mégsem találtam a lelkem békéjét. Családi előrehozott karácsony (ahogyan az Alföldön mindig történt - a szerk.), egy újabb sikeres véradás mellé bejött életem első gyorshajtási csekkje is. Valamint az autóm is megállt alattam, így a szerelő felkeresése is egy hosszú munkanap utáni késő esti programként még ezt a hónapot gazdagította. Decemberre már igazán pengeélen táncoltam. Testem is érezte ezt, mert a lázcsillapítás esténként fix program lett, hogy másnap vállalható ábrázatom legyen. Így én Karácsonyra csak pihenést és alvást kértem, de kaptam helyette három nap alatt cirka 700 km utazást. Hogy mindenhova időben odaérjünk, volt, hogy már reggel fél hétkor a kilómétereket róttam a futócipőmben. Ismét időutazáson éreztem magam, ugyanilyen felborult éjszakai/kora hajnali életet éltem az egyetemi vizsgaidőszakokban is. Örök szabály ismét aktuálissá vált: ha sokat dolgozol napközben, akkor minden másra ott az éjszaka, meg a hajnal. Csak az alvás fog nagyon hiányozni. Szóval teljesen lemerült állapotban érkeztem meg a szilveszteri wellness utunkra. Mondanám, hogy itt már próbálok lassítani, és legalább most pihenni, de Veszprém túl sok látnivalót tartogat, hogy csak feküdjünk a puha ágybn egész nap. Szóval nesze nekem lassítás, még az év utolsó napján sem sikerül.

Na ezek után nehéz bármi jót is mondanom, a 2023-ról. Igazán és mérhetetlenül elfáradtam ebben az évben, elérve a határaimat. Jól mutatja ezt, hogy összesen 12 hónap alatt két bejegyzést írtam, és ilyen sem volt még, az évzáró blog bejegyzést is december 31-én 19 órakor még írom.

2023-ról röviden:

• elvégeztem négy tanfolyamot (Sportoktató, két sporttáplálkozással összefüggőt, és számmisztikai tanácsadó is lettem)
• nagyon sok munkaórát ledolgoztam, munkahőse voltam
• egyetlen egy sportversenyen sem indultam
• jártam külföldön, és belföldön is több helyen
• biciklitem jó pár kilométert, és vezettem még ennél is többet
• különleges (cuki, vintage, gourmet kávézókat, tematikus éttermeket) helyeket minden városban megtaláltam és fel is kerestem. Legyen ez Kaposvár, Balatonkenese, vagy akár Pellérd, ha a radarjaim jeleznek, akkor ezeket tesztelni kell.
• albérletet váltottam, így lehetőségem volt saját termesztésű epret meg paradicsomot ennem
• új hobbiként megjelent nálam a bútorfestés
• létrehoztam egy oázist az erkélyen, és nagyon szerethető lakássá rendeztem be az albérletet

2013 a nagy veszteségek, 2014 a a lehetőségek, 2015 a szélsőségek, 2016 a lezárások, 2017 a megújulás, 2018 az érzelmek, 2019 az elmélyülés, 2020 a személyes fejlődés,  2021 a lombhullatás éve, 2022 a belső motiváció éve volt. És hogy mi volt idén? Többször voltam nagyvárosi nő, aki többet és jobb színvonalat megengedett magának, mint korábban. Eljátszottam valamit, amiről azt hittem, hogy ez vagyok én. Határaimat feszegettem, de mind testi, mind lelki szinten ott jártam, ahol már kezdett fájdalmas lenni. 
Egyébként a hetes szám a szellemi síkon, és a tudás megszerzésében erős, de érzelmi hidegséget is jelent. Gyakran mentem és csináltam, de csak úgy robotpilóta üzemmódban. Pihenés és lassítás címszó alá sok mindent beszuszakoltam. Mert -azt gondoltam- megérdemlem, és megtehettem, emiatt itt is, ott is voltam, ide is, oda is elmentem, ezt is, azt is megcsináltam, ebbe is, abba az étteremben is jártam. De látjátok tele a mondat cselekvést kifejező igékkel: mentem, csináltam, jártam stb. Mindenre azt gondoltam, hogy ez én vagyok, vagy hogy nekem ez jó. Közben meg... Szóval örülök, hogy vége lett, mert azt érzem, hogy 2023 az önbecsapás éve lett.