tegnap voltam egy előadáson, ami az emberi karmáról szólt. (nem, nem kamra.) hogy kinek mi a szerepe, hogyan alakítja az életedet a karmád. mondott egész jó dolgokat az előadó, de számomra picit összekeverte az ezoterikus gondolkodás módot a vallásos filozófiával. amitől az egész egy nagy katyvasznak tűnt. persze, tudjuk. az Annának már megint mindennel baja van. ezek után ma teljesen véletlen két olyan beszélgetésbe szaladtam bele, ami megint rólam szólt. vagyis miért vagyok még mindig egyedül, mert csak gyereket kellene már lassan nevelnem stb. stb.. két különböző helyen, két különböző kolléga hozta ezt szóba. és annyira, de annyira tele lett a jobbnál jobb tanácsokkal a padlás, h gondoltam leírok pár szösszenetet, amiket ezzel kapcsolatban mondanak nekem:

vizsgaidőszak véghajrája: -olyan feszült vagy, hagyd az egyetemet, inkább nevelj gyereket. (biztos attól, sokkalta kipihentebb leszek:P)

- nem számít a külső, attól csak megkívánod a másikat (akkor mégis csak számít vmicskét...)

- túl sokáig válogatsz, és utána nem lesz senkid (miért? most van? legalább hagyj legyen meg a választás joga, ha már úgyse nem lesz senkim:) )

párbeszéd: - biztos nem jó helyen ismerkedsz. - miért? hol van a jó hely? - hááááááát azt nem tudom, de Te akkor se csinálod jól (kösz)

- nem értem miért csinálsz belőle nagy ügyet, ha alacsony a pasi. nem veszel fel majd magas sarkút (valamint térdből amputálom a lábaimat, h szintbe legyünk :S)

és a best of: - amúgy se állna jól Neked a mennyasszonyi ruha (no komment:D)