gyengeségem?!

azt hiszem úgy van, h ha már beismered, akkor már tettél egy lépést a megoldás felé. szóval ha én elmesélem a fóbiám, akkor már közelebb leszek a leküzdéséhez. vagyis remélem...

van pár tévképzet az agyamba, de némelyik szórakoztató annyira, h elfér. de azt hiszem az igazi gyengeségem az a gyengeség. semmilyen körülmények között nem engedem meg magamnak a gyengeséget. egyszerűen kiráz a hideg a gondolattól, h bárki gyengének lásson. mind lelkileg, mind testileg. megvisel már az is, ha nem megy olyan jól a futás, az edzés. könnyített fizikai felmérőnél is azt hiszem sokkal többet vártam magamtól. mondjuk eleve azt, h ne legyek a könnyített kategória. ettől olyan esetlennek meg szánalmasnak éreztem, h szépen mosolyogsz, jól van, nő vagy, akkor neked elég ha mutatóban vmit csinálsz. majd bízunk Rád, vmi kevésbé felelős szerepet, kirakunk a kirakatba és csókolom...
viszont én meg olyan szigorúan tekintek magamra, h vagy 120 százalékos teljesítmény, vagy vége a világnak. azt hiszem összekötöttem gondolatban azt, h vki gyengének lát, azzal, h megszán. (nem tudom kinek mi jut elsőre eszébe a 'gyenge' szó hallatán, de nem automatikusan a szánalom). és ha kérnem lehet a szánalmat soha ne kösse velem senki össze, mivel ezzel az illető komolyan veszélyezteti a saját testi épségét. évek óta erre vagyok a legbüszkébb, h határozott és önálló, független nő vagyok. és ehhez annyira, de annyira ragaszkodok, h nem engedem meg magamnak a lazaságot. nem helyesen persze az érzelmeim kimutatását is gyengeségnek ítélem meg. na tegye fel a kezét pl ki látott már sírni? na ugye, erről van szó. persze, tudom azt is, h ezért vagyok ott ahol vagyok. mivel a férfi társadalom a gyenge nőket szereti, akikre vigyázni kell, meg akiket segíteni, támogatni kell. szóval bocsi, h én megint különcködök :S. ezt biztosan többször meséltem már, ezért szeretem az egyenruhát, mert tekintélyt parancsol. ezt a keménységemet értelmezik a vonaton flegmaságnak, meg bunkóságnak. tudatosan készülök erre, h ne én legyek az, akit az utasok megesznek reggelire. de így maradtam a civil életben, így egy pasi se fog megenni engem...

most jönnek az okos gondolatok, h változtassak meg hát csak nem maradhattok örökké egyedül stb. stb.. de a lánc dohányosnak is mondták már páran, h szokjon le mégis sorban áll a nemzeti trafik előtt :P. ez teljesen ugyanilyen, h míg én nem engedek a magam felé támasztott elvárásokból, addig bárki jöhet az okossággal -h minden más lenne, ha picit visszavennék a szigorból- nem fog változni úgyse semmi. nem tudok, képtelen vagyok erre. vagy erősen, vagy sehogy. keményen, de egyedül. teljesen biztosan ezzel függ össze, h már szinte eszelősen hajtom a vágyott izmokat, a deltás vállakat és a látványos bicepszet. összekapcsoltam az izmos testalkatot az erővel. amint ez meg lesz, akkor azt képzelem, h soha senki nem tud már megbántani, megsérteni és megszánni. tökéletes lesz a falam ahhoz, h teljesen ki tudjam csukni a gyengeséget...