van egy székem. de az már elég régi és törött is. gondoltam vennem kellene egy új széket. sokáig nem akartam lecserélni a széket, törést megragasztottam és ragaszkodtam hozzá. a sok közös együtt töltött idő miatt is, meg lehet most már nagyon megszoktam, h az az én székem és ott áll törötten a lakásban.
viszont nem kerestem konkrétan, de mégis találtam a régi helyére egy új széket. abszolút nem gondoltam volna, h a vásárban fogom megtalálni, ott azért mégis más jellegű portékák vannak. azt gondoltam, h ha venni akarok majd egyet, akkor elmegyek, körbejárom a bútorboltokat és megveszem a megfelelőt. erre tessék: teljesen véletlen lett egy székem. ami meglepett, mert a másik régi szék, még ott áll és most gondba vagyok, mert nem férnek el egymás mellett. döntenem kellene, de a vásári szék meglepett, nem készültem fel rá, a törött szék meg már hozzám nőtt, saját kezemmel ragasztottam. így lett neki érzelmi értéke, de már használni nem tudom. sokan nem is értették, h miért van a törött székem még meg. sőt volt olyan, aki felajánlotta, h segít venni másikat. mutatott is egy csodát. de az már nem szék, inkább nevezném fotelnek. kényelmes, de igazi luxus darab az életemhez képest. nem tudom, h kihasználnám-e a plusz funkcióit, meg igazából ezt még csak láttam. a vásárban vásárolt székem már meg van. viszont megszédített a fotel, láttam pihenni a luxus fotelben magamat. külsőségek elvitték az agyamat, és jól összekeveredtem és elbizonytalanodtam. nem mondanám ész kontra szív harcának, hanem inkább a biztos kontra bizonytalan meccse ez. időt kellene hagynom a dologra, és kitalálnom, h új szék vagy régi szék, vagy esetleg a fotel kellene. de szerintem egyenlőre maradok az ágyamnál. vagyis pontosabban az ágyban tanulás verziónál. igazán sajnálom és rosszul is érzem magam emiatt, de így a vizsgaidőszak elején nekem erre a döntésre nincs erőm...