fontos!
az élmény friss, az információk ezzel kapcsolatban még nem teljesek. szóval ez az írás most csak nekem szól, és a dolgok elfogadásának első lépést teszem meg így.

röviden a sztori annyiba ki is merül, hogy a leleteim alapján úgy néz ki: beteg vagyok. náthánál picit komolyabb, de ennek ellenére jól vagyok. tudjátok amúgy is: rossz pénz nem vész el. szóval pont emiatt azonnal és villámgyorsan felejtse el mindenki a sajnálkozást, a szánakozást. ez egy feladat számomra. nem probléma, hanem feladat. meg kell és meg is fogom oldani. ebből pontosan ugyanúgy tudok tanulni magamról és a környezetemről is, mint más élethelyzetekből. igaz nem volt még ilyen, de! ismertek (már aki), pontosan tudjátok, hogy a jég hátán is megélek. erős nő vagyok, meg harcias, ezért lenne idétlen dolog sajnálkozni körülöttem. nem azt mondom, hogy nem foglalkozom vele és a homokba dugom a fejem. egyszerűen azt mondom, hogy nem akarom e körré csoportosítani az életem. ugyanolyan átmeneti állapotnak gondolom, mint a vizsga időszakos parákat például. sose mondtam, hogy nincsenek rossz időszakaim. de, igenis vannak. hol rövidebb, hol hosszabb, viszont ezek után jött mindig valami jó. (lehet csak öt perc hírnév a TV-ben, vagy egy finom süti. de ott van mindig a JÓ.) szóval a mostani állapotom megoldásának első lépése az elfogadás. elfogadom, hogy ez okkal történik, hogy ebből tanulnom kell, hogy ez nem az én felelőtlenségem következménye, hogy ez nem az orvostudomány hibája, vagyis elfogadom, hogy alapból nincs is az egész sztorinak felelőse. ebben segít nekem ez az írás most...

nem lettem porcelánbaba, csak kaptam egy leckét az Univerzumtól, amit meg kell oldanom. viszont ehhez kaptam segítségül pár igazi barátot, akik most (is) mellettem vannak. szóval tényleg: jól vagyok...