...

A királyfi hintót küldött a parasztleánykáért, aki naplementére már a palotában volt. Belépett a nagy kapun. A leányka sose látott még ilyet, ámult-bámult, hogy az egész palota csupa ragyogás és pompa. A bútorok is kézzel festett, egyedi díszítéssel direkt a királyi családnak készültek. Régen elhunyt nagymamája gyerekkorában sokat mesélt ilyen palotákról. Pont ugyanolyan szép, aminek sok évvel ezelőtt elképzelte.

Mindeközben egy félig nyitott ajtónál fény, zene és nagy mulatozás hangja szűrődött ki. Leányka óvatosan egyre közelebb és közelebb lopódzott az ajtóhoz, míg nem a legidősebb királyfi termett ott mellette. 'Hej szépséges leányka, gyere beljebb. Vendégül látunk, jó apám tiszteletére mulatságot tartunk. Akit keresel, ifjú öcsém is idebent van. Na, gyere. Ne ácsorogj idekint.' - szólt a legidősebb királyfi. A leányka némán bólintott és belépett a bál terembe. Az asszonyok díszes ruhákban, a gyerekek kacagva, az urak meg fényes csizmában táncoltak körbe és körbe. Ebben a nagy dínom-dánom közepette a leányka olyan szomorú lett, rég elfeledett családja jutott eszébe. Búslakodott is a nagy vigazság közben, míg végül odalépett mellé a legkisebb királyfi és táncba vitte a szomorú leánykát. Igazi talpalávaló muzsika volt, mindenki mulatott. A tánc végén a leányka megszólalt: 'Úrfi ne csináljon belőlem bohócot, egyszerű lány vagyok, táncolni nem tudok. Mondja el kend a rejtvényt és én már itt sem vagyok. Igazán rám is esteledett mindeközben, haza kellene már indulnom.' 'Szépséges leányka nem akarok én belőled bohócot csinálni. Nem restellek elnézést kérni, ha ezzel Téged megsértettelek. Szomorúságodat látva táncba menekítettelek. Viszont mivel eljöttél, állom a szavam. A rejtvény egy feladat, ha teljesíted Tiéd lehet fele királyságom. Te segítesz nekem, én segítek Neked, akképpen, hogy taníts meg engem miként szerethetlek, ahogy még nem tette más, és én megtanítalak szeretve lenni.' - mondta végül a legifjabb királyfi.

Folytatás később... :)