meg kell, hogy állapítsam, hogy az Univerzum rettentő tréfás hangulatban volt nemrég. "görbe tükör" gyanánt elküldte nekem a tökéletes ellentétem. nem, nem úgy ellentétes, mint Legesleg (és a madarai). /nálunk inkább a kiegészítés jut eszembe, sem mint ellentét. - a szerk./ úgy ellentétes, hogy semmiben nem egyezünk. ha engem kifordítanának, akkor Őt kapnák. teljesség igénye nélkül pár példa: Ő a nyugodt, én a nyughatatlan. Ő tudatos, én felszínes. Őt a művészet érdekli, engem a sport vonz. Ő sósan eszik, én sótlanul. Ő komoly, én komolytalan. Ő rendszeres, én rendszertelen. Ő csendes, én zajos. stb.

ezen persze elgondolkodtam, hogy a személyiségem fejlődésében már ilyen jól haladok, hogy ekkora súlyú feladatot is meg tudok oldani? vagy pont ez kell, hogy végre elfogadjam magam? hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akarom -egy picit- megváltoztatni. elfogadni és elfogadtatni lehet az új lecke. miért?-ek nem érdekelnek, idővel biztosan kiderül, hogy: hogyan lehet a megkezdett utamon menni úgy (helyes önkép, és egészséges önbizalom kiépítése - az összes további gondokat ezek hiánya generálja.), ha szembetalálkozom az ellentétemmel? mindenesetre érdekes döntés a fentiek részéről, hogy támogatásként pont Őt küldték. életem első ilyen élménye, de próbálom ebből is a jót kivenni és igyekszem a borzasztó összeférhetetlenségből építkezni, mert most így a jó.

Lábjegyzet:
egyetlen egy dologban egyetértünk: sose lehet tudni...