"Kedves elnök, alelnökök és tagok!

Ezen levél megszületéséig események hosszú sora kellett, hogy az életemben is és a csapaton belül is megtörténjen. Mai közgyűlésről és a holnapi minősítő vizsgától való távolmaradásommal jelezem, hogy sajnos már nem tudok azonosulni azzal, amit a szervezet képvisel. Nem tervezek ezért felelőst keresni, és saját hibáimat/felelősségemet is elismerem.Valójában csak szeretném elmondani, hogy mit gondolok és érzek.
Tavaly októberben NEM-mel szavaztam az "Akarunk önállóak lenni?" kérdésre. Idén sem tennék másképp ezt illetően. Azt gondolom erre a csapattagok, és a felszerelésünk sem megfelelő. Tudom, ördögi kör, mert ahhoz, hogy jobb felszerelés kell, ahhoz pénz kell, ahhoz meg önálló beavatkozóként kell pályáznunk. Ezen részét én tisztelettel elismerem, mert tudom nagyon sok időt és energiát elvisz a háttér munka egy szervezet működéséhez. Viszont azt gondolom a csapattagok közötti ellenszenv, bizalmatlanság és feszültség igenis jó ok a NEM-mel való szavazatomnak. Bennem sajnos márciusban eltört valami, akkor közös erővel tapostátok el bennem az összes addigra megmaradt lelkesedés szikráját. Nekem támadtattok, hogy nem foglalkozom a csapattal és megértés helyett támadó fellépéssel számonkértétek szabadidőm minden nem az egyesületre fordított percét. Olyan dolgokat hoztatok fel akkor, amit nem tartottam jogosnak. Valamint egy délutáni gyakorlatnál az én és egyik tagtársam hibáját erősen bíráltátok, míg más tagok nagyobb hibáján könnyedén túljutottatok.
Most hogy írok erről, ismét eszembe jut az ominózus mondat, miszerint: nem is szeretem én ezt a tűzoltós dolgot, annyira, mint amennyire állítom. Aki igazán ismer, az pontosan tudja, hogy milyen büszkén viseltem a tűzoltós egyenruhámat és gyerekkorom vágyának megvalósulása volt a tűzoltó képesítésem megszerzése. Pontosan ezt a földön túli rajongásomat vettétek el tavasszal.
A betegségem majd a családi és magánéleti mélypont után azt gondoltam ősszel minden másabb lesz. Személyes gyógyulásom érdekében terápiát kezdtem el, és szerettem volna ezt a részét is az életemnek helyén kezelni. Sajnos nem megy. (Saját felelősségem továbbra is elismerem, tudom, hogy kettő fél kell ehhez az állapothoz.) Nem tudok ilyen bizalmatlan és elutasító légkörben együtt dolgozni és -Isten ne adja, de társaim életét is- menteni.
Életem egyik meghatározó élménye marad az összes avartűz, roncsvágás és természetesen a kis szőlősben lévő viskó oltása. Valamint azóta is mosolygom, ha eszembe jut a külföldi vagy a belföldi katasztrófavédelmi gyakorlatok. Ezen kellemes élményekkel gazdagabb lettem, ezt senki nem tudja elvenni már tőlem. Tagságom, és ezzel járó anyagi költségeket továbbra is vállalom, bízva egy későbbi sikeres együttműködésben. De az egyesülettől maradnék továbbra is ilyen távol. Katasztrófavédelmi országos, esetleg helyi gyakorlatokon, valamint kismotorfecskendő versenyen amennyiben van lehetőség szívesen részt veszek szabadidőm függvényében, de további kötelezettségeket eddig sem, és ezután sem vállalok.
Kitartást, és sok erőt mindenkinek a folytatáshoz.
Baráti üdvözlettel."

döntés tehát megszületett, az imént hivatalos formában is megtörtént a közzététele az egyesület felé.
in memoriam tűzoltós életérzés...