Kedves!

Bárkit megkérdezel a környezetemből, el fogja Neked mondani, hogy milyen őrült rajongással vagyok a tűzoltók iránt. Hetekkel ezelőtt a saját sisakom ideglenesen szögre akasztottam, de ez, az érzésen semmit sem változtat. Hosszú éveken keresztül görcsösen rá voltam erre feszülve -ezt elismerem-, majd lett egy lehetőségem és önkéntes tűzoltóként igazi TŰZOLTÓKAT ismertem meg. Neked ez furán hangzik, nekem (és a barátaimnak) ez természetes. Szóval a rajongásom határtalan. Lehet az idők folyamán konszolidálódott, de el nem tűnt. Nyáron a TFA nevű versenyen az egész tűzoltós miliő megint csak magával ragadott. A tűzoltóautó, meg az egyenruha és a Hozzátok kapcsolt megmagyarázhatatlan fétis újra és újra lábon kihordott orgazmus. (Értékelem én egy kőműves munkáját is, de hát na: egy szépen felépített téglafal nem hoz ilyen fokú izgalomba.)
Ez most némi meglepetés információ lehetett, de hát mégsem mesélhettem el az elején; a végén elbíztad volna Magad. ( ;) ) Bár azt hiszem ezzel Te pontosan tisztában vagy, napokban már kiderült számodra, hogy "őrült" vagyok. Pont emiatt hittem mélyen a zsigereimben, hogy az én őrültségem és a Te szenvedélyed valami nagyon jót tudna összehozni. Nem tudom, hogy ez meddig tarthatott volna. Lehet rövid életű, lehet hosszabb, de az biztos, hogy őrülten szenvedélyes lehetett volna. Igen, a múlt idő nem véletlen. Azt gondolom, hogy elfáradtam. Elején nem árultál zsákbamacskát, közölted, hogy nehéz eset vagy. Akkor is pont azt mondtam, amit most mondok. Nem vagy nehéz eset: egy szerethető pasi vagy hatalmas védőfalakkal körülvéve. De! Úgy látszik, nem voltam elég ezen falak leküzdéséhez. Szabályokat dobtam Érted a kukába, amitől az egész még izgalmas lett. Viszont egyet nem tudok elengedni: Kommunikálj velem! Neked nyaggatás volt, ami nekem kétségbe esett próbálkozás. Nem tudlak megismerni, és Te sem engem, ha napokig csendben éljük az életünket. Nem mindennapos találkozókat és közös programokat vártam el, csak azt, hogy jelzel, hogy élsz; hogy mesélsz a napodról. Egyszerűen vágytam rá, hogy bepillantást kapok mi van a fejedben. Színt vittünk volna a másik életébe, ami Benned nincs az bennem van. Csivitelősebb, játékosabb csaj kontra egy zárkózottabb, csendesebb pasi. Lehetett volna ez is annyira izgalmas, mint egy amerikai focimeccs. Továbbra sem tudom mi van a fejedben, de az enyémben csak a "lehetett volna" mondat kattog...

Ölellek: én

U.i.: Önálló, felnőtt nő vagyok, a NEM-et is jobban elfogadtam volna, mint ezt a SEMMI-t. Akármennyire is akartam, nem tudtam a bőrömből kibújni. Szükségem van egy csapás irányra, meg rengeteg kommunikációra, hogy "rajongani" tudjak. Emlékszel? Cirka egy hete megértést kértem Tőled. Azt hiszem, az most nagyon jól jönne.