Családi Szenteste után elindultam picit rendezni a gondolataim a kivilágított Prága utcáin. Természetesen eltévedtem, és késői időpont miatt telefonos segítségre sem számíthattam. Cirka másfél órás útkereső bolyongásom közben egyet tudtam biztosan, hogy semmi bajom nem lehet. Magamra figyeltem és a belső intuíció vezetett. A sötét éjszakában egyszer csak jött a tisztánlátás. Péntekre tetőzött akut szeretehiány okát is megértettem. Bőven elég, ha magamat szeretem. Már látom azt is, hogy a kialvatlanság miatti sötét gondolatok magukba szippantottak. Megint csak támaszt, pótlékot kerestem mindenkiben. Elfelejtettem magamra figyelni.

Gondolkodni mentem, világ megváltó ötleteket vártam erre "csak" egy emlékeztetőt kaptam, hogy a boldogságom útjában én magam állok. Megálltam egy pillanatra, néztem a várost. Álltam a várban, a lépcsők tetején és tudtam, hogy enyém a világ. Büszkeség keveredett az éjszaka izgalmával. Elégedettség a fejem búbjáig átjárt.

2016.12.24. 23:59 - Boldog vagyok. Örülök, hogy élek. Sőt! Örülök, hogy pont azt az életet élem, amit élnem kell. És biztosan tudom, hogy jövő év csuda dolgokat tartogat nekem. Szerelmet, nyugalmat, sikert. Mindent. Egyszerű ehhez a kulcs: hinnem kell magamban. Ott van bent a válasz mindig. Csak figyelnem kell rá.