Soha nem akartam vizslát. Vadász kutyának gondoltam, olyan fajtának, ami abszolút nem illik hozzám. Ezek után hogyan lettem boldog rövidszőrű magyar vizsla boldog gazdája? Úgy alakult, hogy a múltam egyik szerelmének vettem ajándékba egy édes kis barna gombócot. Egészen pontosan Ő választott minket. Ki szeretne Zsömréró lenni? kérdés elhangzása után egy álmos tekintetű kölyök a lábfejemre ült, és fejével egyértelműen jelezve, hogy hazajön velünk. Az már csak az Univerzum humorának köszönhető, hogy az akkori szerelem elmúlt, de a kutya mégis nálam maradt. Nem első kutyás gazdi voltam ekkor, de igazán felelős gazdává mellette értem. Együtt küzdöttünk, amikor kölyökként egy súlyos növekedési rendellenesség miatt kis híján lebénult. Együtt kaptuk a szidásokat, amikor a papucsokat, cipőket nem kímélte, még akkor sem, ha ez történetesen valakinek a lábán volt. De a gödör ásási képességét is tökéletesre fejlesztette az évek alatt. Családi helyzet alakulása miatt élt kettesben Apukámmal, de a tavalyi lakcím váltását sem vette zokon. Csak az a lényeg, hogy legyen mindig valami ennivaló körülötte.

Anno 2008 őszén másik két kutya mellé érkezett, akik elég hamar megtanították neki az "érkezési sorrend" fogalmát. Súlyban, méretben mindkettőjüket gond nélkül verte, de mégis csak ifjú titánként nem lehetett falka vezér. Ezt a füléből mai napig hiányzó darab jelzi is. Sétálni nem szeretett, de játszani annál jobban. Képzeljétek el, egyszer találkozott egy kecskével. Igaz egy kerítés volt köztük, de azt a mélységes ellenszenvet azóta se láttam rajta, ahogyan akkor a kecske felé viseltetett. Hogy engem sose vett komolyan, azért én nagyon sokat tettem. Gügyögtem neki miközben a füleit rángattam, és ha Ő nem tette, akkor én tuti a nyakába ugrottam minden haza érkezésem alkalmával. (Csak halkan jegyzem meg, hogy ezt szerette, csak hát így lettem én a haverja, akit soha nem kellett komolyan vennie.)

Majd jött egy fertőzött szúnyog, egy félrekezelt betegség és holnap lesz az utolsó napunk együtt. Felelős vagyok érte, így a két rossz választás közül -a Neki- kisebb rosszat kellett választanom. Önző lennék, ha azt mondanám, hogy még nem akarom elveszíteni, ezért küzdjön tovább, és szenvedjen végig pár napot, esetleg hetet.

Örülök, hogy a gazdid lehettem drága Zsömréró. Remélem nem bántad meg, hogy engem választottál...

Édes, kis barna gombóc. (2008.11.11.)

Jól áll neki az őszülés. (2017.03.16.)