Felmondásom óta nyomasztó teherként jönnek a mi lesz ezután? meddig maradsz Pécsen? mit fogsz csinálni ezután? kérdések. Tökéletesen ki akartam találni a jövőmet, és a legjobb megoldást akartam meghozni. De ez a kényszeres és erőltetett tervezés péntek délre olyan apróvá nyomott össze, hogy képes voltam órákig a sötét szobámban mozdulatlanul feküdve bőgni. Végül kitaláltam, hogy nem találtam ki semmit. Maradtam az eredeti tervnél és önző módon most csak magamra figyelek. Egyszerre egy dolgot viszek véghez, és elengedem az irányítási vágyamat. Szóval hivatalosan is nem szeretnék csinálni semmi ésszerű dolgot. Lelkem azt mondja, hogy kicsit lassuljak, fejlesszem magam, hogy hetek múlva meg tudjak érkezni a helyemre, ahol kell lennem. El kellett engednem azt a téves gondolatomat, hogy ha nem csinálok semmit, akkor hasztalan a létezésem. Bele szeretnék lazulni az életembe. Tudom, hogy a tartalék pénzem nem lesz végtelenségig elég, de ha erre mindennap mindenki emlékeztet, nem leszek előbb. Nagyon jól esne, ha senki nem keltene bennem bűntudatot csak azért, mert élményeket és új ismereteket szerzek első körben bevételi forrás helyett. Nyáron megszületett egy projekt listám, amiből azóta se húztam le egy tételt sem. Így most akkor pontról pontra megvalósítom, és ezután minden bizonnyal meg is érkezem a helyemre. Ezek kellenek ahhoz, hogy életem egy új szakaszát el tudjam kezdeni. Valamikor. Hamarosan. Időkorlát és leszabályozás nélkül. Hozzávetőlegesen persze van egy lélektani határ, de pont a precíz tervezést akarnám elkerülni.

Az Univerzum küldött ehhez nekem egy nagyon jó tanítót. Nem szeretném, hogy azt higgye, hogy kompenzációként használom. Szombaton mindentől függetlenül nagyon jól esett a törődése. Tele van erővel, de közben mégis olyan gyengéd. Ölelése biztonságot nyújtó. Finom és puha a csókja. De ahogyan eddig majdnem mindenkit az évek alatt, megpróbáltam Őt is "lebeszélni magamról". Észérveket sorakoztattam fel ellenem, és gondolkodtam helyette is. Sőt egészen konkrétan bele akartam adni a fejébe a saját elképzelésemet is. De igazi Oroszlánként (Tüzes csillagjegy, néha igazi harcos is tud lenni. - a szerk.) ellenállt ennek (és teszi azóta is folyamatosan). Életkorából kifolyólag kicsit idealista. Nem különösebben tervez előre. Ösztönök vezérlik és számára sokkalta fontosabb a jelen pillanat öröme, mint a jövő biztonsága. Szerintem nem is tudja, hogy ezzel milyen sokat ad nekem. Nem felelőtlen, a szakmájában is elhivatott, komoly egzisztenciára törekszik, mégis valahogy minden mondatából sugárzik az optimista életszemlélet. Tudtán kívül a nap minden percében emlékeztet a tavaly októberi nagy igazságra miszerint sose lehet tudni.

Igazából szívesen világgá kürtölném (Jah, éppen ezt teszem. Akkor jó. - a szerk.), hogy mindenki tudja meg, hogy sokkalta több, mint azt elsőre mutatja magából. Szeretném elmondani, hogy: Ébresztő emberek, itt van egy értékes ember, akit szeretni kellene, nem pedig saras lábbal átgázolni a lelkén. (Pontosan úgy, ahogy ezt az "extrás barát" kapcsán is megírtam már többször és gondolom minden múltbéli esemény ellenére még most is.)
Szóval soha be nem vallanám Neki, de most igazán nagy szükségem van arra, amit Ő tud nekem az életről tanítani. Arra, ami benne még meg van. Arra, amit csak Ő tud nekem adni. Vagyis most nagy szükségem van Rá.