Képzeld el, van olyan, hogy valakit a hideg kiráz a karácsony szó hallatán. Ilyenkor kötelező ünnepelni, muszáj ajándékot venni, és mindenkit szeretni kell. Csak, mert karácsony van. Ez az a három szó, amitől mindig is levert a víz. E mellé jött, hogy idén megint kimaxoltam az év végét. Szóval fáradt vagyok, és eléggé nyűgös. Így viszont abszolút nem kerültem ünnepi hangulatba. (Idén sem.) Egy bögre forrócsoki, egy puha pléd, egy jó könyv és egy csendes vasárnap délután. Délelőtti munka után már szinte repültem hazafelé. Tudtam, hogy ma végre megkapom az ajándékom. Nincs zaj, nincs őrült tömeg, nincs program, nincs rohanás, nincs kapkodás vagyis az égvilágon nincsen semmi. Csak én meg a vackom nyugalma. Nekem ez volt a legtökéletesebb karácsonyi ajándék. Egy szabad, csendes délután saját magammal kettesben.

A problémám nem új keletű. Majdnem minden évben elkap a karácsony ellenesség. Visszaolvasgatva korábbi írásaim, a gond mindig ugyanaz. Nem értem, hogy miért december 24.-ére őrül meg az egész világ? Pedig idén is eljön az ünnep, még akkor is, ha nem vered magad költségekbe, ha nem veszel haszontalan ajándékokat és nem főzöl/sütsz ezerkettőszáz félét.

2014. decemberében ilyeneket írtam:

Eljött ez az idő is. December van. Ilyenkor kétféle ember létezik, aki várja a karácsonyt és aki nem. Én, azt hiszem az utóbbi csoportban tartozom. Még mindig. Évek óta már csak felesleges plusz az életemben. Ilyenkor az emberek hitelbe verik magukat, hogy mindenkit csuda dolgokkal meglepjenek. Fizetés előleget vesznek fel, mert hát "egyszer van karácsony, belefér". Ezek mellett persze napi szinten mindenki a lelkiismeretedre akar hatni, hogy: most adakozzál, mert sokan rászorulnak. Az év másik 363 napján nem gond, ha éheznek, de most tenni kell valamit. ... Arról nem is beszélve, hogy mindenhonnan "dzsingul belsz" szól és hasonló csöpögős zenék. A fenyő szétszóródott tűlevele meg a rendmániámba nem fér bele. Pont emiatt idén már az adventi koszorúmat se állítottam össze.

Helyzet fokozódott, egy évvel később se szállt meg az jólélek:

Hogy elkapott-e a karácsonyi láz? El. Agybaj és tömegiszony formájában. Aki ismer, az tudja, hogy nálam nagyobb karácsony ellenest nem igazán lehet találni. Számomra a karácsony annyi, hogy dupla pénzért lehet menni dolgozni és három napig megáll az élet: nincs meleg kakaós csiga, sem friss kenyér, de még helyi járatos busz is alig. Kitettem az ajtómra a téli ajtódíszt (ugye minden évszakra külön van), ennyit tudtam tenni az ügy érdekében. Ajándékokat még nem vettem, családommal január legvégén találkozom. Akkor jön el az én időm, amikor mindenki más már kifogyott a pénzéből. ... Mondjuk az sem segíti az ünnepi hangulat megtalálásába, hogy ilyenkor mindenki hirtelen milyen kedves lesz. Utolsó utáni ismerősnek is vesz ajándékot, és szereti a soha nem látott rokonát is. Jah és persze ilyenkor sok az éhező, meg a rászoruló, akik egy szempillantás alatt eltűnnek január 5.-e után. Képmutatás mesterei ilyenkor szerepelnek a nagy színpadon. Persze, ez egyre rosszabb lesz minden évben...

Végül 2016-ban is ilyentájt borultam ki. Vizsgaidőszak és rengeteg túlóra ezt hozta ki belőlem:

Nem tudom kikerülni, karácsonyi lázban ég már mindenki. Hirtelen égető szükségű lett az elektromos cikkek és a tartós élelmiszerek vásárlásra. (Két napig nem lesz bolt nyitva. Világvége, ez egyértelmű). ... Viszont azért ahhoz tartom magam, hogy karácsonyfát nem állítok idén sem. Akkor fogok, mikor majd a párommal töltöm kettesben (!) a Szentestét. Én díszítem a fát. Ő meg beleszól. Ezen összeveszünk. Majd kibékülünk. Igen, pont úúúúgy. ... Elkalandoztam. Jogos a kérdés: mégis mi a bajom van ezzel az ünneppel? Pontosan az, ami a Valentin nappal is. Előre megmondják, hogy mikor kell túlcsordulni szeretettől. Sőt a karácsonyra mindent ráhúznak. Adakozz! Jótékonykodj! Szeress! Békülj ki! Csak, mert karácsony van. Ez nálam nem így megy. A karácsony szinonimája a szótáramban a nyugalom. Pihenek. Olvasok. Borozom. Habos fürdőt veszek. Filmet nézek és a kanapénál messzebb nem mennék, ha lehetne. De sajnos az év végére a vasút&egyetem kombó mindig tesz arról, hogy csak a túlélésre játsszak. Újra és újra azt hiszem, hogy év vége végre lazítás lesz; hogy vége a hajtásnak. Erre a nagy fr.ncokat, kihajtom még a lelkem is. Tudjátok. Csak, mert karácsony van.

Szóval én ma ünnepeltem. Igazán kár, hogy csak egy napig tartott ebből az ünnepi őrületből való szabadságolásom. Holnaptól igaz, hogy családos, ajándékozós, muszáj szagú napok jönnek, de azért nem hazudtoltam meg magam, idén sincs karácsonyfám...