Egyszer azt olvastam, hogy amit nevén szólítasz, egyből hatalmad is lesz felette. Pont ezért adnak a hurrikánoknak is nevet, és ezért írok én is minden mély pontomon rendíthetetlen erővel. Ha tudom, hogy mi nyomja a lelkemet, akkor könnyebb megoldanom. Egyenlőre most csak azt érzem, hogy megint nem vagyok jó helyen. Csak azt nem tudom még, hogy hol lennék a legjobb helyen, vagyis hogy hol van a lelkem nyugalma. 4,5 hónapot eltöltöttem az oktatásban, és pontosan ennek a dupláját az autóbuszos közlekedésben. Majd idén álmodtam egy nagyot, és teljesen ismeretlen területre eveztem. Ez most -teljesen jogosan- úgy nézhet ki külső szemlélőként, hogy 2017 ősze óta igazán nem találom a megfelelő munkahelyet. Mindkettőnek volt jó, és természetesen rossz része is, viszont mindegyik más miatt volt megfelelő/nem megfelelő számomra. Ezekkel együtt mára már van annyi munka tapasztalatom és ezzel együtt önismeretem is, hogy elég hamar felismerem, ha lélekölő munkahelyen vagyok. Jó, persze lehet csak megint sokat akarok. Más ölne egy ilyen helyért, vagy a hozzá kapcsolódó fizetésért, én mégis ismét önéletrajzot frissítettem.

Mindig is magas elvárásokat támasztottam önmagammal szemben, melyeknek sokszor nehéz is megfelelnem. Szinte folyamatosan azt érzem, hogy tennivalóm és feladataim vannak, viszont ez néha elég kimerítő. (Például ilyen negatívabb időszakokban.) Emellett van bennem egy nagy adag kíváncsiság, és tanulási/fejlődési vágy. Sok, új dolgot megtanulok, és ki is próbálok emiatt. Így vagyok egyfolytában „úton”. Keresem a nyugalmamat, ami mellé viszont szükségem van -az engem életben tartó- kihívásokra is. És bumm, megint teljes káosz, és -régi barátként üdvözölt- érzelmi hullámvasút az életem.

Szóval megint keresek. Keresem azt a testhez álló munkát, ahol egy igazán motiváló közegben ki tudnék teljesedni. Nincs szükségem további megállókra, jó lenne most már legalább egy évet egy helyen lenni. Lassan nem lesz elég hely az önéletrajzomba az előző munkahelyeknek. Zárszóként viszont „teremtés és bevonzás” véget álljon itt, hogy mitől testhez álló nekem egy munka. Hiszem és bízok abban, hogy hamarosan találok egy olyan munkahelyet/állást, ahol a bennem lévő lendületemmel nem csak kimutatásokat kell gyártanom. Lábaim többször felvittek már a Tv-torony tetejére, így nem szívesen hagyom őket napi nyolc órában a számítógép mellett tespedni. Szeretek írni, így a két soros e-mailoknál többet szeretnék alkotni egy nap. Enyém a világ, és megállíthatatlan akkor vagyok, ha az időmet én kezelhetem. Alkuképes vagyok: szabad vasárnapokért cserében beáldozok pár éjszakámat (koffein jó barát, még mindig erős hatással van rám). Szeretek és szívesen is edzek, így ha a sportra marad elég időm, és erőm, akkor ezekből dupla annyit tudok beletenni a rám bízott munkahelyi feladatokba. Kreatív agyam van, az abszurd dolgok mellett van egy-két megvalósításra váró csoda is, így ehhez egy támogató munkahelyet keresek. Bár nyers, és őszinte vagyok, mégis képes vagyok együttműködésre. Fontos lenne ezért, hogy a munkatársaim ne az ellenséget lássák bennem. Rugalmas vagyok, de már szerintem leutaztam a következő tíz évre való munkába járó időmet is, tehát dolgozni már nem mennék a vackomtól olyan messze. Mindezért természetesen szeretnék rendszeres, fix összegű fizetést. Ehhez csak annyi a megkötés, hogy itt bizony van egy lélektani határ (nevezhetjük eladósodási küszöbnek is), ami alá nem tudok menni. Hogy sokat akarok-e ezekkel a szempontokkal, mindenki döntse el maga hangulata szerint...