Elment öt hónap az évből, amivel nehezen, de még ki tudnék békülni. Viszont, hogy a május is hirtelen eltűnt, azzal már kevésbé. Hiszen tudjuk, hogy ez az én hónapom, ilyenkor van „karácsony”: minden évben ez a 31 nap boldogság menetrendszerű ... lett volna, ha lett volna rendes május. Valószínűleg nem segített az sem, hogy a természet ébredése, és a várt napsütés helyett eső, és szürkeség jutott. Szóval lassan jöhet a féléves értékelés, amit -jelen állás szerint- siralmas jelzővel tudnék illetni. Sajnos nem tudom megmondani, hogy mit csináltam eddig. Nem voltak különösebb élményeim. Sem tervem, sem valós motivációm. Bár kétségtelenül rosszat sem tudok mondani, mert a jó ingerekkel együtt a kellemetlen hatások is elkerültek engem. Olyan vagyok, mint Csipkerózsika, aki -alig egy hete- ébredt fel álmából.

Őrült tempóban próbálom a napjaimat élménnyel, érzésekkel és különféle ingerekkel telepakolni. A kihagyott idő miatt aggódom, és pánikkal tölt el, de mellette ott van a tervezés, a vágyakozás izgalma is. Május végén elkezdeni az évet, olyan, mint szeptemberben beülni az iskolapadba. Kicsit várod is, kicsit nem. Kicsit izgatott vagy, de kicsit bosszús is. Most kezdek megújulni, felébredni, újraindítani stb., ami miatt persze megint ezer dologba belekaptam hirtelen. Míg áprilisban volt, hogy napokig a lakást sem hagytam el, most reggeltől estig zsizsegek. Határidők, programok, és egy szép hosszú teendő lista, ebből áll a most egy nap a naptárban. Tisztában vagyok, hogy ez már csak eszetlen kapkodás. Visszahozni nem tudom a vegetációban, és a (kétségtelenül kényelmes, de tudatlan) lebegésben töltött heteket. Azok elmentem a fejem felett, kész. Nesze nekem boldogságos május, nesze nekem öt hónap. Nápolyban január elsején még lendülettel és teljes bizalommal indultam ennek az évnek, de ez valahogy a landolás után köddé vált. Most, ha fel kellene mutatnom valamit, vagy (másik klisével élve) éppen le kellene tennem valamit az asztalra, komoly gondban lennék. Se siker, se előrelépés, se pénz. Semmi. Szerintem még a megyét is talán csak négyszer hagytam el, és abból legalább háromnál egészen Bács-Kiskun megyéig mentem „csak”. Szóval ideje befejeznem az elvesztegetett idő utáni kesergést, maradt még 7 hónapom felejthetetlenné tenni a 2019-et. Csipkerózsika felébredt, most már jöhet minden, ami eddig kimaradt.