Fél év alatt sem sikerült megszoknom a helyzetet. Nem az itt élőket nézem le, csak nekem Pécs a minden. Vagyis az a nyugalom szigete, a nagy álmaim megvalósulásának helyszíne. Szóval nekem van túl magasan a mércém, és ehhez képest semmilyen más település nem tud felérni. Ez már belémégett, úgy néz ki. Pedig alapvetően nem rossz hely, hasonló városban nőttem fel. Mármint méretre gondolom, hogy hasonló, meg emberi mentalitás, szolgáltatások választéka alapján is. (A Wikipédia szerint közel 12 ezer fő a lakosság különbsége a szülővárosom és a jelenlegi lakhelyem között. - a szerk.)

Vannak az itteni lakásnak is előnye, meg hátránya is. Az ablakunk alatt lévő kukához járuló hörgő hangokat kiadó hajlékonyhoz (hajléktalan - a szerk.) például órát lehetne igazítani, minden héten ugyanabban a napszakba az időben jön. Mondjuk minden közel van, értem ez alatt, hogy MINDEN. Az épületek szorosan egymás mellett, U alakban helyezkednek el, így minden apró zaj iszonyatos erővel visszhangozva jut be a hálószoba ablakunkon. Így a hétvégén a garázsból szóló Kossuth rádió, de délutánonként is a "bezzeg a mi időnkbe Józsikám" kezdetű nagy volumenű beszélgetés is az életem része már. Hetven pluszos garázs tulajok gondoskodnak ezekről. De minek nyitom ki az ablakot, igaz, meg lehet előzni ezt, ne panaszkodjak. Mondjuk a kedvencem: az autószerelő műhelyként funkcionáló helyiség, ami előtt két megtermett kutya szokott kikötve lenni. (Az még kérdés számomra, hogy azok a munka folyamatokat őrzik, vagy a leendő ügyfelek távoltartása a céljuk, de egy biztos, ha a gazda bent van, ők kint.) Az ugatásuk nagyon hiányzik például hajnalban, mert kb csak akkor nincsenek itt. Bár a szerelő háziállatok nélkül is egy jelenség, igen különleges zenei ízléssel rendelkezik. Az elmúlt napokban a bajor jódli van Nála terítéken.
Bár keltem már a "rák egye ki a beled" kezdetű családi eszmecserére is, de mondjuk ez anno az első emeleten lévő szomszédoknál, nevezzük Kolos családnál is jelen volt. Ez olyan panel szokás, hogy melletted/feletted/alattad élő is a Te életedet kell, hogy élje. Valami miatt erre sokuknak igénye van, hiába tiltakozom, hogy nekem a sajátom is elég. De hát ez ilyen: ennek csak a családi ház, vagy esetleg barlanglakás, de még a sátrazás az erdőben tudja elejét venni. Ez nem helyi sajátosság.

Viszont az aklimtizálodásom azért jól megy, megérzésre például jól választottam magamnak fodrászt, meg varrónőt is, és kicsit kevesebb intuícióval, vagyis konkrét ajánlás alapján autókozmetikát is. (Ooooh igen, hagyok időt feldolgozni, mert hogy már erre is szükségem van...) Kis város, így az árak sem megyeszékhelyi szinten vannak. A mostani eszeveszett, spórolós időszakomban amúgy külön öröm ez, de erről az időkről majd egy másik posztban mesélek. A ház előtti játszóteret már teljesen belaktam a TRX kötelemmel, pár kiskorút nevelő rosszálló pillanatását követően természetesen. Pedig a 110 centi alatti pont ugyanúgy elfér, ahogy én is. De hát Pécsett sem tudták értemezni a szőnyegporolón lógó TRX eszközömet, így ez szintén nem helyi sajátosság.

Az albérletet egyébként a körülményekhez képest igyekszem élhető térré tenni, tudjátok, hogy itthon legyen, ne csak egy lakás egy épületben. Mondjuk ennek ellenére nem fogadtam eddig vendéget, de annak konkrét technikai gondjai is vannak (nincs ülőalkamatosság - a szerk.), azon felül, hogy ez a Tolna megyei vidék senkinek nem esik útba. Főbérlőről GDPR meg minden ilyesmi miatt inkább nem tennék említést. Röviden annyi, hogy képes újra is újra meglepni. Vasutas hasonlattal élve, olyan, mint a szombati utas. (Nem rendszeres utazó, fogalma sincs, hogyan megy a vasút, de néha családostul elindul kirándulni egy tavaszi szombaton, mert nem akarja elővenni az autóját vagy mert a gyerekei így szeretnék. Nem ismeri a kedvezményeket, de még a megállókat sem. Sok év autózás után teljesen megszédülten ül a vonaton.)

Szóval mondanám, hogy január elsején megálmodott boldog idillben élem az életem, de hát minek hazudjak? Elsején azt kívántam, hogy találjam meg a nyugalmam. Végül azt hiszem, ez még nem érkezett meg. De nem is vagyok elkésve. Hétvégente szeretek Pécsen lenni, mindenre újra rá tudok csodálkozni, hétköznap meg jó itt. Van rendszer, kialakult az itteni rutinom és egyenlőre ennyi jelenti a teljességet. Tudom, hogy mikor itt lesz az ideje, lesz ennél több, vagy másabb is. Most ahogy év első bejegyzésében írtam, most egyszerűen csak: így, ahogy most van, szeretem az életem.