nem tudom elkerülni, ezt is le kell írnom. mert utána mindenki egyesével jön msn-n, h meséljem el. na azt meg már ugye nem :D

vasárnap mentünk. végig sütött a nap, mikor vonatoztunk. bicilis vagonba fértünk csak az átszállás után, mert annyi idióta ment a balaton felé (később kiderül, miért volt akkor idiótaság elmenni oda). én még sose utaztam két lógó bicikli között a gyékényemen ülve egy zárt biciklis vagonba. szóval nekem élmény volt. na megérkeztünk kisebb késés után. lepakolás után naná, h a strandon kötöttünk ki. persze már ekkor is gyanúsan 20 fok körüli volt a víz, de a vonatozás után kész felüdölés volt. még szerencse, h akkor belementem a vízbe. jól kiúszkáltam magam, örömködtem balatonnak, végre vízpart.
második nap borús idő volt, és már éreztük, h napsütés max kéepslapon fogunk látni. ezért elmentünk kirándulni tapolcára. szokásos látnvaéók után beálltam a sorba, h én akkor is bemegyek a tavas barlangba. két és fél órát álltam sorba, de bejutottunk. isti, fifusz, andréja meg én. közben megebédltünk négyen egy pizzát, elnyaltunk egy fagyit. barlangos rész jó volt, persze nem sok látnivaló volt. itt a fő lényeg, h kb 10 percet csónakázni tudsz, mert mint nevében is benne van tavas barlangba. nagyon vagány volt. istivel voltam egy csónakba. hát az evezés inkább faltól-falig lévő koccanásra hasonlított, de én csak mosolygtam, h mennyire küzd :D persze volt olyan részu, h bele kellett hasalni a csónakba, h ne vigye le a fejünket a barlang teteje, na akkor evezés is megszűnt, hagytuk magunkat sodrodni. halkan szólok, h akkor szépen, szabályosan mentünk ;)
utána este mentünk többiekkel hegyet mászni. előzetes megebszélés alapján naplementét mentün kvolna fel megnézni, és kis, lájtos túra lesz, senki nem fog beleszakadni. na ebből az lett, h a sok felhőtől semmit nem láttunk, és még az eső si szemetelt. a lájtos túra alatt meg kézzel, és lábbal való felkúszást (szó szerint) jelentett. de kemény vagyok, és úgy megcsináltam, h hujuj. oszt utána jó lementünk, és jól meg voltam dögölve napvégére. és én, aki mindig sokáig csiripel aludtam, mint egy kis mormota... (csupa állatos hasonlít, pedig aszem ember vagyok:))
másnap túrázni voltam. igen, én. és igen, nagyon. persze nem ejtettek a fejemre, nem csináltam ingyé. estére bolognait kértem vacsira az uramtól. mert, h ő volt a leghangosabb, h nekem is mennem kell oda, és milyen jó és bármit megad érte, h ott legyek mellette. na mondom, oké, akkor szaván fogom. de meg is küzdöttem a kajáért. a végére már nagyon untam a kb 16 km-t. és még nem is volt annyira jó a bolognai, mint én arra készültem. szóval remek nap volt, de nem kezdeném előlről...
szerdán esett az eső és fújt a szél (majdnem fordítva írtam le). szóval ki se mozdoltunk a lakásból. nem vittem olyan meleg ruhát, h ne akarjak lépten-nyomon megfagyni. utáltam akkor az egészet. mekkora szutyok dolog, h összesprólok egy hét balaton és esik? egy nap semmit nem csinálás után én már inkább mentem volna haza. bazira nem volt kedvem senkihez a társaságból, és mindenkitől a falnak mentem volna. be voltam zárva vhova, ami nem is az otthon, egy csomó emberrel, akik annyira nem is az én barátaim. na mindegy, nem tetszett, de hát van ami nem kívánságműsor az életbe :P
csütin dacoltunk az idővel, felmentünk vmi bazi szeles várromba, meg kilátókba. a lényeg, h nekünk nem volt elég amennyire lent fújt a szél, egészen magasra is felmentünk, h megnézük ott milyen az idő. és cudarul fújt :P a nap legjobb szerintem a kölkökkel való pizzázás volt. finom is volt a kaja, és ott meleg is volt, és nem is voltak olyanok, akikkel nekem eddig sem volt kedvem nyaralni. akkor volt a pizza, h még vacsira is azt ettük. persze nem ott ültünk addig, szépen hazavittük. jaj de buták vagytok :P :)
pénteken megen a nagy semmi csinálás volt. pókerezés, meg döglés, meg ilyenek. erre mi istivel megvilágosodtunk és pár kósza napsugarat kihasználva kajakoztunk egy fél órát. remekül szórakoztunk. nekem kicsit defektes volt a dolog, mert elfújt a szél kajak együtt. de küzdöttem, jó pancsihoz híven :D meg persze a pólóm is belesett a balantoba, de nem merült el, mert csodás reflexei vannak... amúgy jól mindenki eltűnt a nyaralóból mikorra mi visszaértünk, de hát nem lepődtem meg ezen :P mi gyalog neki indultunk egy pár km távnak, h időben odaérjünk a borkóstolóra. közben jól megáztunk. élmény volt a sok bor között (nem szeretem őket) vizesen, átázottan egy hideg pincébe ülni. egyetlen vigaszom az volt, h lehetett bodza szörpöt kapni. na én azt ittam... ez megen olyan nap volt, h simán bármilyen másra elcseréltem volna. de nem lehetett, már megen :S búcsú est annyira nem hatott meg, mint az előző többi este se. semmi kedvem, és erőm nem volt velük inni (vagyis názni, h mennyit és hogy isznak a srácok). ők nem az én baráti társaságom, vagy csak részbenn tekintem őket annak, igyon velük a bátyám, úgyis szegeden is ezt csinálták/csinálják...
szombaton meg napsütésbe és meleg szépen hazajöttünk, és ott hagytuk a balatont. korábban is jöttünk, mint előzetesbe meg volt dumálva, mert senkinek nem volt kedve a kiköltözés és a délutáni vonat indulás között tengeni-lengeni. halkan jegyzem meg, h nekem lett volna, de tudjátok: nem volt kívánságműsor...
szóval tanulság is meg van. erre az útra csak azért mentem el, mert azt hittem tudok pancsikolni. jövő évit valszeg kihagyom, mert az már nem vízpart körül lesz, így ennyi esélyem se lesz pancsolni. pécsire értelemszerűen elmentem, mert pécsért mindent. egrire azért, mert ez volt az egyetlen esélyem, h istivel nyaraljak. de jövőre én megyek a magama szája szerinti nyaralásra, és a többiek meg mennek bort kóstolni, meg túrázni maguk örömére...