eredetileg ez így hangzik ám: ez is meg volt, még sincs este. de ezt ugye nem írhattom, mert tök se tudja ki mikor olvassa el :D

húú, de rég nem írtam már semmit. pedig van ám fejlemény minden téren, nem unatkozom mostanában. ha tömören akarnám leírni, akkor megen munkanélküli vagyok. na jó csak leszek csütörtök reggel 8tól... na most mindenki megrökönyödött, pedig engem nem érintett váratlanul, meg annyira nem bánom és tényleg nem is vagyok kétségbeesve. voltam már munkanélkül, nem is egyszer :D (oké, ezt nem kell ilyen büszkén kijelentem, de ha sírok, h jaj-jaj megen nincs melóm, akkor jobb lesz? nem, hát akkor meg mit ne mosolyogjak? :) )

de nem szaladjunk ennyire előre. bennem is érlelődött a dolog, h nem lesz ez így jó hosszú távon. ingyen jegy nélkül drága pénzért esőben, hóban, szélben, hidegben :P. (persze itt jegyzem meg, h amikor úgy kelek fel, nem veszek ám jegyet. felmutattom magabiztos arckifejezéssel, és egy laza kézmozdulattal a vasúti igazolványom. lesz, ami lesz alapon. tudom fifusz, egyszer megbüntetnek. de előbb abbahagyom a vonatozást, mint engem megbüntessenek. de ha mégsem, akkor arról tuti írok majd blogot...) sőt belekóstoltam anno 15dikén egy teljesen másik lányos gyerekház életében. olyan volt nekem az én házam után, mint kb Hamupipőkének a hercegi palota a cseléd élet után. ámultam és bámultam, h ilyen gyerekek is vannak, és van olyan, ahol kulturált környezetben lehet dolgozni. akkor jöttem én rá igazán, h van élet az 5ös gyerekház után is. persze ebben csak megerősített főnök továbbra is ellenségeskedő sítlusa. szóval múlt héten hétfőn felhívtak, h kedden azonnal menjek be az igazgatóságra. mondom ollé, itt tuti vmi izgi van. így kezdték, de jó a hajam színe, meg milyen jól nézek ki. majd, h nem hosszabítanak a szerződésemen, sőt annyira nem, h már a hónapot sem kell végig melóznom. gazdasági válság, mert hát megszorítások ilyenek. de persze ne essek kétségbe, meg azért örültek, h itt dolgoztam, meg hogy értékes munkaerő vagyok, biztos találok jobbat. bla-bla. oszt gyorsan orrom alá dugták a papírt, h itt meg itt meg itt írjam alá és akkor szerbusz Anna. és ez még nem is a tömör változat volt, ez ennyi volt élőben is...

én meg már csak kivárok és lazulok a melóhelyen. senki és semmi nem érdekel, és már csak arra várok, h csüti reggel 8 óra legyen és befejezem az utolsó éjszakai melót és hazabatyogjak, h ujuj megen munkanélküli vagyok. hogy mi lesz velem? valszeg kisírom a szemem, és vonat elé vettem magam, h megen a munkaügyre kell járnom... na aki ezt elhitte az gyagyás... :D vmi lesz velem az tuti. tanfolyam gondolatával kacérkodom, utána jártam és egy ingyen van nekem is. csak, h mi meg mikortól azt még nem tom. szóval elveszni a nagy világban nem fogok, sőt még a kicsi kiskunfélegyházán sem :)