Hármas év lesz, vagyis a kreativitás, és a kommunikáció a fő csapásirány 2019-re. Ezek után kíváncsian várom az Olaszországban töltött január elsejém mennyiben erősíti ezt meg.

2018 végén ilyen útmutatót adtam erre az évre. Nápolyi utam miatt esélytelen volt egy évkezdős, tervezgetős írásnak helyett keríteni, csak január végén írtam egy -szokásos év eleji (téli) melankolikus- bejegyzést. Év első napját még külföldön töltöttem, de kevésbé jó hangulatban. Éjfél konkrétan nem is volt számon tartva, egyéb elfoglaltságom miatt csak körülbelül egy körül eszméltem, hogy haaaj, már 2019-et írunk. Végül az elseje -az utazástól függetlenül- felemás érzésekkel, és élményekkel lett tele, így túlzott nyugalomra, meg lelki békére nem számíthattam az azt követő 364 napon sem. Végül most, másfél héttel az év vége előtt, nézzük egészen konkrétan milyen is volt ez az év.

Januárban kezdtem az új munkahelyen, és teljesen ismeretlen területen, amiről sajnos heteken belül kiderült, hogy nem nekem való, és februárban a betegségem után már biztosan tudtam, hogy nem vagyok jó helyen. Végül március már a munkaügyi központban ért, ismét regisztrált álláskereső lettem. Kilátások, tervek, és különösebb anyagi tartalék nélkül lebegtem. Azt hiszem erre lehet mondani, hogy penge élen táncoltam. Párkapcsolat terén pont emiatt szintén nehezebb időszak következett. Áprilisban abszolút nem eszelős szinten (azt sajnos nem tudtam volna megfinanszírozni), de a sport tette ki a napjaimat. Pár érdekes, tanulságos állásinterjún részt vettem, de körülbelül az ötödik perc után mindig tudtam, hogy nem azon a napon találtam meg a következő munkahelyemet. Viszont mindegyik után több lettem, egyre pontosabb képet kaptam arról, hogy mit szeretnék kezdeni magammal a jövőben. Beindult a versenyszezon ekkora, szóval akadt olyan vasárnap mikor egy nap alatt két futóversenyen is elindultam. A tavasz már éreztette a hatását, romantikus utazásainkkal színesedtek a napjaink. Májusban elkezdődött az advent, kitaláltam a születésnapom minden részletét. Dolgoztam akkortájt pacsiért, meg nem túl színesen (feketén - a szerk.) is. Kerestem a lehetőségeket, az önmegvalósításom minden formája érdekelt. Végül e hónap végén megtaláltam a nekem megfelelő munkahelyet, testhez álló pozíciót. Itt már nem volt kérdés, hiszen mikor leültem az interjún pontosan tudtam, hogy felfognak venni. (Nem mellékesen, az akkori magabiztosságomat azóta is emlegetik a kollégáim, szóval gondolhatjátok mennyire maradandó élmény lehettem.) Sajnos a fizetéssel kapcsolatos elvárások nem jöttek be, de ezenfelül minden tökéletesen a kívánságomnak megfelelően alakult. Majd a már hagyományosnak mondható Misina Tűzoltó Toronyfutó Versenyen elért III. hely után azt gondoltam, végre kikerekedett az év. A hullámvölgy után gondoltam a jó időszak is elér, és kisimul az élet. Nálam optimistább, bizakodóbb embert akkoriban keresve se lehetett volna találna. Majd júniusban szertefoszlott minden ábránd. A forgalom vizsgán megbuktam, emiatt viszont az életem minden más területén is kontrollvesztett lettem. Szüneteltettem a sportot, de még az írást is. Eljött a július, egyik jó dolgot követte a másik. Portugál repülőjegy vásárlása után, a hónap végére kezdtem ismét magamra találni. Ehhez részben hozzájárult a horvátországi utazásunk is. Kicsit szirupos volt, de mégis lélekemelő. Emlékszem, ott és akkor nagyon szerelmes és boldog voltam. Idén először éreztem azt, hogy Mi nagyon összetartozunk. Valószínűleg azért is került ki az egyik ott készült képünk az íróasztalomra, hogy mindennap lássam és emlékezzek azokra a napokra, és arra az érzésre. A lendület kitartott, így augusztusban fotózás, írás, kirándulás és egyéb program került a naptáramba. Oly annyira jó formába éreztem magam, hogy visszaültem a tanuló autóba, befizettem a negyedik vizsgámat is. Szeptemberben kissé beszűkült életet folytattam, a teljes vegetálás ért el. Minden mindegy alapon mentek a fejem felett a napok. Végül októberben ismét megbuktam, és ezzel teljesen elengedtem a jogosítvány kérdését az életemből. Az értéktelenség érzésével mentem el egy "nagyon csajos" nyaralásra, Sopronba. Az időjárás minden volt, csak kegyes nem azon a hétvégén. Akkortájt munkahelyemen is nem várt nehézségek merültek fel, így ismét ki kellett találnom valamit, hogy hogyan zökkenjek ki ebből az állapotban. Eljött az év harmadik mélyrepülése. Végül a „sose voltunk normálisak” elv alapján nekikezdtem egy 12 hetes futó kihívásnak. Így a november a futás mellett már portugál lázban telt. Mindennap tudtam mennyit kell még aludnom a szabadságig, semmi másra nem tudtam már koncentrálni. December hava már portugál területen ért, így felvéve az ottani ritmust, semmi nem tudott kizökkenteni a boldog lebegésből. A két és fél évvel ezelőtt megismert helyeken jártam, mégis mindenre újra rá tudtam csodálkozni. Feltöltött az az egy hét, így nehéz szívvel szálltam fel a repülőre. Bár a karácsonyi őrület és a mérhetetlen sok idióta hamar árnyalta a képet. „Aki hülye, annak szólni kell, hogy ne legyen az” elmélet alapján sok embert kellett tájékoztatnom. Azért a hónap mégis csak a boldogságos időszakot erősíti, hiszen a héten megszületett a Legeslegkisebb is.

Összeségében nem állok annyira rosszul: 

• Március, június, október a mélyrepülés
• Május, július, december a szárnyalás
• Február, szeptember, november a vegetálás
• Január, április, augusztus viszont a kreativitás időszaka volt.

A bejegyzés elején említett kreativitás, és kommunikáció valóban jelen volt, de hogy ez lett-e a csapásirány az idei évre azt döntse el mindenki magának. Tény, hogy voltak hónapok mikor különösen fontos szerepe volt, főleg az előbbinek. Az alkotás folyamata mindig feltölt. Idénre például Helmut is kinőtte az eddigi megjelenési formáját, és útjára indult a saját oldala a facebook-on. Egyre több cikkem is megjelent az interneten, és a jobb hónapjaimban a  blogbejegyzések száma is megnőtt.
A kommunikáció, mint tudjuk lételem, így ha az nincs jelen, akkor már gond van. Legalább magamnak (vagyis a blognak - a szerk.) ki kell tudnom mondanom mit érzek, mit gondolok, különben belekerülök a rezignáció végtelennek tűnő spiráljába. 

Viszont van, ami idén sem lett másképp.

• Az utazás, és a kirándulás továbbra is létszükséglet számomra.
• A sport segít kizökkennem a fentebb említett letargikus időszakokból.
• Nehéz velem/mellettem.
• Ismét nagy tervekkel, és vágyakkal indulok neki a következő évnek.

Úgy alakult, hogy a 2016 a lezárások éve lett, soha előtte nem tapasztalt mélyrepüléssel, majd 2017 viszont ezzel szemben a megújulás éve volt, tele megvalósult régi vágyakkal. 2018 viszont az érzelmek éve lett.

Hogy ezután mit tudnék mondani a 2019-re? Nehéz kérdés. ... Valahogy idén semmit nem csináltam fél gőzzel.  Bármiről is legyen szó, önismeret, kreatív folyamatok, szerelem, sport, utazások stb., mind szilárdabb alapokra került. Kevesebbet kapkodtam, és nem csapongtam annyit. Ha jól gondolom, idén tettem le a jövő év sikereinek az alapköveit is. Azt érzem, hogy akár jó, akár rossz élményekről beszélünk, mindenbe teljesen elmerültem. Ezek tekintetében ez most számomra az elmélyülés éve lett.

És mi lesz jövőre? 2020, vagyis a számmisztika szerint 4-es év lesz, ami a gazdagság, és a pénz száma. A következő 365 nap ennek jegyében fog eltelni.