Nem tud illik-e november utolsó napjaiban évet értékelni, de decembert elnézve meghalni sem lesz időm nem ám még blogolni. Szóval előrehozom az év végét, mint tettem ezt már párszor az elmúlt évek alatt.

Mi jut eszembe a 2016-os évről?
Rengeteg fájdalom, és negatív érzés. Veszteség, szomorúság és bánat. Onkológia, műtétem és Apukám temetése. Viszont ezek alatt ott van mélyen a sok jó is, amire inkább szeretnék fókuszálni. Idén kiraktam (és felfúrattam) három kirakót, új hobbiként lépett elő a szórakozás ezen formája. Kiléptem minden visszahúzó kapcsolatból, alapjaitól kezdtem mindent újra az életemben. Rendeztem a múltam kétes szereplőit, felismertem a gyengeségem és elfogadtam a hibáim. Elmaradt tantárgyakat fejeztem be az egyetemen. Sok barátságom szorosabb lett, és ezzel együtt értékesebb embereket ismertem meg. Elkészítettem a második tetoválásom, és még egészségtudatosabb lettem. Újragondoltam a rövid hajam, és punk-os hajjal nyomtam le a nyarat. Persze ezt nem is felejtettem el -többször is- megmutatni (sőt! annyira belejöttem a fotózásokba, hogy idén még egyszer "dobom a textilt"). Kinulláztam a diákhitelem, és stabilizáltam az anyagi helyzetem. Büszkeséggel tölt el az a sok futóverseny, amin részt vettem (továbbra sem életem fő sportja a futás, de nyáron Prágában is meseszép helyen futottam). Ha élményekre gondolok, akkor egyértelműen a TFA Hungary (első kép) ugrik be első helyen, és az Ördögkatlan (második kép). Volt, többek között rengeteg koncert, hangverseny, borkóstoló és pár darab -igazán jól sikerült- spontán buli.
No de így a végére milyen jól kikupálódott ez az értékelő írás. Pont ilyen volt az év is: hatalmas mély repülés kb augusztusig. Igazi mélypont után, azt hiszem nyugodtan kijelenthettem: ősztől elindultam egy boldogabb ÉN felé és nem is szeretnék már visszafordulni.

Ez tipikusan én vagyok. Spontán beállás, és az elmaradhatatlan tornacipő.

Jól esett visszaemlékezni, és korábbi fényképeimet visszanézni. Nem volt könnyű év, és elég vegyes érzések vannak bennem. De hiszem, hogy a rosszból tanulnom kell, a jóból meg feltölteni a boldogság készletet. Ahogy egész évben mondogattam, 2016 a lezárások és elengedések éve volt. Csináltam helyet az életemben, jövőre jöhet a sok jó...