kicsit nézelődtem a gépen. és megtaláltam (bár ez nem jó szó, mert nem voltak elveszve) régi telefonommal készült bazira nem csúcs minőségi, de annál emlékeztesebb képeket. rengeteg marhaságunk jutott eszembe. teljesen nosztalgikus hanzsulatba kerültem. a teljesség igénye nélkül pár motívumot elmesélek a középsulis évekből. amik úgy elsőre beugranak, ha vki azt kérdezi, h nekem milyen volt a középsulis éveim? persze az életbe nem fognak feltenni ilyen kérdést, de hát nem is én lennék, ha nem lenne mindenre (de tényleg mindenre) válaszom.

két nagy dolog jut eszembe. a színjátszás és Helcsi. inkább az utóbbi a viccesebb, az előző inkább személyiségemen javított, meg az igazagató dícséretek számát növelte. Helcsivel viszonylag lassan barátkoztunk össze. vagyis nem az első pillanattól volt ez olyan mindent elsöprő barátság. és azóta is alakul folyamatosan. a lényeg fogalmam sincs mikor, de rájöttünk, h jól nyomjuk együtt. :)

tömbősített info órákon ki tudtunk bontakozni. akkor még az esernyőm is süveggé alakult, és pózoltunk a fejünkre tett esernyővel, miközben vhol távoli hangként kisgab arról beszélt, h hogyan is kellene programozni :). de a kutya szájkosár megismerése is egy tanórán történt. én nem láttam át a dolgokat, ezért illusztrálni kellett. azóta ha mást nem is, a kezemet bele tudom tenni egy olyanba...

de csináltunk konfetitt, amit a legfelső szintről hóként a sulira bocsájtottok. mert, hát miért ne? rongálás több nem volt. ja deee. a lány wc ablak prákányba van vmi írva, de nem mondom meg mi. legyen annyi elég, h ahhoz a kulcsomnak és Helcsinek van köze. ezen felül tényleg nem rongáltunk többet. max a körülöttünk lévőket agyilag :D

mert sokszor előfordult, h mindenki minket nézett. ballagási próbán virágokkal tömte tele a fejem Helcsi, vagy épp tyúklépésben, teljesen elmélyülten számoltuk a távolságot a folyósón, vagy éppen színdarabot adtunk el (aminek semmi köze nem volt köze egy színdarabhoz, mert én írtam. de mókának kellett). na meg a klasszikus: akkorát estem a főbejárat előtt, mint a huzat. landolás: hason, jellegezeteség: a táska fejemen landolt. és aki esetleg nem vette észre az a Helcsi röhögésésre már tuti ránk figyelt. én egy könyök zúzodással megúsztam, és Helcsi se halt bele a röhögésbe... persze már senki meg sem lepődött mikor utolsó év utolsó időszakában mi lazán tollasozni, és frizbizni jártunk a suliba. akkora menő dolog lett a frizbi, h sulis géppel fényképek készültek egy-egy meccsünkről és fent voltak a suli szerverén is :)

igazából infok órákon, elektron, számtechen (mert ugye ez két külön tárgy, de erről majd talán máskor) és asszem még oszt fő órán is mindent kipróbáltunk. karácsonyi ajándékozást is megtartottuk ott (jól be is tekertem a nyú sálával Helcsit török basának), ettünk, tanultunk, házit másoltunk, ittunk és asszem szinte folyamatosan röhögtünk...

és hogy ezekre ki mit mondott? nem tudom, mert nem is érdekelt. és hát most Te, kedves olvasó mit mondasz sem fogom megtudni. de hát nem is lehet teljes a képed, mert rengeteg mindent kihagytam. talán a legjobban ez a szitu jellemzett minket: az egy osztálytársunk mondta, mikor csapattársat kellett választani vmi feladathoz és már csak Helcsi meg én meg még két másik emberke maradt: csak a Helláékat ne :D

igazából nem voltam egy hullámhosszon saját oszt.főmmel, a reál tantárgyaktól (nem elfelejteni gépész suliról beszélünk, tehát az össz órák kb 80 százalékától) kirázott a hideg, de ezek ellenére sem bántam meg. nekem ott kellett kikötnöm, h tudjam miket nem szeretek, h tudjam mihez értek, és hogy megismerjem Helcsit... :D

megjegyzés: azóta sokat fejlődött a barátságunk. tudunk komolyan is beszélni, pasikat jól kidumálni, és már nem ciki megjeleni velünk nyilvános helyen :D