van egy közeli (igen közeli ismerősöm, de nem említeném a nevét), aki szórólapozásra adta a fejét. csendes, alig forgalmas kertvárosi részen szerzett tapasztalait írom most le. ugye postai dolgozóként kedves a lelkemnek a történet, szívesen teszek eleget narrátori szerepnek...

ez az a munka, amihez nem kell túl sokat gondolkodni. a lényeg, h minden postaládában legyen a kezedben lévő szórólapból. arra sem térnék ki, h a szórólap milyen volt az ismerősöm kezében, legyen annyi elég, h nem volt benne akciós wc papírról szó :)

szóval a komoly munka közepette megfogalmazta élményeit a postaládákról. mert hát találkozott egy párral. vagyis az esetek 90 százalékban, de mint mindenhol itt is vannak kívételek. de előfordult vele az is, h üres telek, se ház, se kerítés, se ház szám, csak a nyakig érő gaz és egyetlen egy postaláda egy fa karón. na most ott állt egy kicsit, h kell-e ide szórólap vagy sem. a tulaj valszeg reggel a kávézás előtt nem csoszog ki az újságért (mamuszba) :)

na de ez a szélsőség. voltak határozottan szép, formás postaládák. bár ezekhez egytől egyig kovácsolt vas kerítés és két bmw a kocsibejáróba társult. a híres mondást is át kellene alakítani valami ilyesmire, h: nézd meg a postaládáját és költözz oda :)

másik nagy dilemma a postaládának nem nevezhető lyuk. nem tudod eldönteni, h most annak van-e alja vagy sem. tömör fal, kicsi nyílás. bepréseled, és bumm leesik a földre. pillanatra elgondolkodsz, h nem is ez a postaláda, de utána rájössz, máshol még ennyi nyílás sincs. szóval feldolgozod a láttottakat és tovább ballagsz. mert be nem nyúlsz, ha csak nem zavar a vérszomjas fenevad a kerítés túloldalán, akit csak a puszta jelenléteddel is ingerled. nekem személy szerint ez mai napig rejtély, h miért kell ennyire ellenszenvesnek lenniük szórólapossal, postással?

tény viszont, h sok kertes ház sokféle kutyát rejt. voltak jópofák, volt olyan, h nem tudtad eldönteni merről jön. hangja olyan volt, mintha kb a huszonnyolcadik pincéből futna feléd és mikor meglátod a táskádba elférne akkora. volt nagy kutya kis hanggal, volt kis kutya nagy hanggal. talán a legijesztőbb párosítás az a rotveler alacsony kerítés volt. picit megállt a kezében a szórólap, de arra jutott az ismerős ha a kutya kiugrik, akkor ő meg ijedtében be, szóval egy kerítésnyi távolság mindig lesz köztük :)
még meg kell említeni azokat a ház tulajdonosokat, akik kiteszik, h szórólapokat nem kérnek. naná, h tele a postaládája, de annyira, h az ismerős kezében lévő lap már be se fér. így le lehet szűrni a tanulságot, mindegy mit írsz a postaládádra, senki nem foglalkozik vele. ennek is van másik véglete, aki külön ládát tesz az szórólapoknak. és mindenre precízen rá van írva, h mit hova kell tenni: külön levelek, és külön az újságok. átlag embernek ez dilemmát okozna, h a kezében lévő A/5ös lap újság vagy levél, de ismerősöm nem átlag ember tudta, h ez levél :D

csak egy gyors kérdés: nem logikus a kapura tenni vagy elé a ládát? mert van akinek ez sem olyan egyértelmű. de a hős szórólapos nem áll meg a kapuba, bemegy az udvarra az ajtó mellé és diatalitasan beteszi szórólapját a pöp postaládába. szó szerinti a kerítés se tudta volna megállítani, mivel nem volt. csak a kerítésterv az ottlakók fejében, meg a két beton alap.

ilyen apróságokat már nem részletezek, h gyümölcsfa a postaláda előtt (bozótvágó minden arra járó szórólaposnak ajánlott), valamint virágok a kerítés tövében (ha nem akarod a virágot kitaposni, akkor májkül dzsordenes pontosággal dobod be a szórólapot a ládába)...

minden ellenére a szórlapozás egy élmény, vállalkozó szellemüeknek melegen ajánlott :)