nos. mára túl vagyok az első tanítási hetemen. itt azonnal el kell mondanom, h vasárnap (az első nap előtt) végig izgultam. vártam a dolgot, de közben féltem tőle, ennek ellenére terveztem a nagy megjelenést. mégis csak teljesen új emberek egy új közegben fognak meglátni. végül azt hittem, h majd ettől fogok jól megkomolyodni. de csak nem tudtam kifordulni önmagamból: színes cuccok, nyuszis tolltartó és első öt perc után magamra öntöttem az utazó bögrémből a zöld teámat. képzeljétek csütörtök délutánra az a pár csoporttárs, aki kíváncsi volt rám és beszélgetett velem teljesen biztos volt benne, h én vagyok maga a katasztrófa :). elromlott a fénymásoló az én dolgaim fénymásolása közben, tanár laptopja csak az én pendrivém nem ismerte fel... stb. nekem ez már nem meglepő, történnek ilyenek más napokon is. mikor elmentünk páran az okmányirodába és a sorszám kiadó automata nem adott ki sorszámot, akkor már mindenki hangosan röhögött, h ezt ők nem hiszik el. hát én se nagyon :D csoporttársakról annyit, h nagyon vegyes, de meglepően fiatal banda jött össze. kb mindenki vmi előző képesítése mellé akarja ezt a diplomát, h még szuppperebb szakember legyen. belegondoltam, h nekem is passzol a dolog az ifjúságsegítő mellé. szerintem nagyon remek animátor lehetnék ilyen jellegű helyeken :). alakulnak a klikkek, de hát ne is várjuk el, h mind a 25 ember ugyanúgy jóba legyen mindenkivel. azért még mindenki óvatos duhaj, 10 perces szünetben inkább telefonos fészbukon lógnak, mintsem, h komoly tobzódásba fogjanak. nincs is ezzel gond, a suli mindenkinek elég kicsi része az életének és nem most fogsz bele nagy lelki megbeszélésekbe vadidegen emberekkel, akiket 3-4 hetente látsz majd.
na de komolyan akartam mesélni magukról az órákról. azt kell, h mondjam levelezősként másra készültem. fontos megjegyezni, h első körben is pl minden órán volt jelenléti ív, amit fel is olvastak, h tényleg annyi ember van-e ott ahány név szerepel a listán. nem szaroznak. már bocs:) elmondta az összes tanár, h tudja, h levelezőn nyomjuk meg, h munka mellett, de ettől még ugyanazt kell tudni, tananyag változatlan. csak az arra kapott idő a kevesebb, mint a nappalisoknak. következő ilyen sokkk volt, hogy akkor nem kell kötelezően felvenni az angol szakmai nyelvet, de három év múlva angolul is kell prezentálni a szakdolgozatot. szóval igenis fel kell venni, csak ez olyan kötelezően választható dolog. meghagyták nekem a szabadságot, h én választottam, és én akarom ezt is tanulni. jah és a másik része, h nincs német, csak angol van. kalap kabát. nem tudsz angolul? nem érdekel senkit. nem szereted az angolt? az még kevésbé érdekel itt bárkit is.
akkor kicsit részletesebben a tantárgyakról. kezdjük a legrosszabbal: anatómia. tanár bemutatkozott majd 90 percen keresztül latinul magyarázott. nem érted? lemaradtál? nem gond, anyag sok, idő kevés. menni kell tovább. anatómia tanár egyébként tök lelkes. ha senki nem lenne a terembe, akkor is mondaná. picit sokat beszél félre, de jelentem eddig mindegyiket le tudtam írni :)
következő nem barátom a humánbiológia. tanár totál retro. diát vetít rendes és nagy diavetítővel, nincs power point, nincs pendrivon elküldött anyag. vagy leírod vagy leírod a diákról. rajta fehér köpeny, és krétával ír a táblára, már csak Te nem veszel váltócipőt mint ált. suliba :)
akkor az élettan tanár kb ennek a kettőnek a vegyítése. nem vetít ő se és ledarálja a dolgokat. ápolóként dolgozott anno, ezért az ápolókat nagyon bírja. mindenki más meg csak toldalék, akik foglalják a helyet a terembe. úgy beszélgetnek, h senki más, akinek nincs előképzettsége ne értsen hozzá. én pl nem bírom, amikor így kirekesztenek. sőt: nagyon nem bírom, és lehet nem illendő a dolog, de ezt kint is volt az arcomon. 25. visszakérdezésnél meg a tanár feje kezdett torzulni, h ez de mennyire nem tud semmit. szóval onnantól csak vártam a csodára, meg az isteni sugallatra, h megértem az anyagot. a fent említett tantárgyaknál a célom egy meseszép kettes. se több, se kevesebb. de az sem lesz meglepő, ha nem lesz ez meg elsőre. rájöttem egy teljes hét után, h strapás és igen melós dologba vágtam bele a fejszémet, ezeknél az óráknál ezt hatványozottan éreztem is.
sport óra hagyott még komoly nyomott. olyan középsulis, váltócuccos óra volt. csak most minden gyakorlat meg volt mondva, h miért csinálod, mire hat és milyen a tökéletes kivitelezés. volt mellé elmélet is. azt hiszed, h kész, csinálj húsz fekvőtámaszt és bumm az húsz fekvőtámaszt jelent. komoly infok vannak még mellé az erő fajtákról, meg a testedről is. nekem tetszett az óra (főleg, h napok óta már egy teremben egy helyben ülésre voltam kényszerítve), annak ellenére, h majdnem egy kört rám vertek a többiek öt kör alatt a futásban :P. azt hiszem tetemes hátránnyal indulok a versenyszerű sportolós csoporttársakkal szemben. kerek 18 évnyi lemaradást küzdök le minden egyes sulis héten...
ezek mellett persze vannak a számomra töltelék tantárgyak. értem alatta a pszichológia, szociológia, kommunikáció és az etika tantárgyát. sem a követelmény, sem a számonkérés nem jelenthet komoly kihívást, főleg, h ilyeneket már évekkel ezelőtt tanultam. de jól is van ez így, mert nehogy már három súlyos tantárgy mellé még itt is megszakadás legyen.
heti tanulság végül az lett, h minden tárgyból kb egyszer lehet hiányozni, ha akarsz menni vizsgázni ne lógjál, életed az egyetem és csókolom. bárkinek még kérdés lenne, azt kell mondanom, h igenis komoly szakba kezdtem bele. semmi büféjellege nincsen.