első körben is szeretném mindenkinek megköszöni, h támogat, h hisz bennem. a vizsgák, az évkezdés nem úgy indult, ahogy én megálmodtam még tavaly a pihe-puha ágyikómban. vhogy mostanában mindig beleszaladok a tutiba, nem telik el munkás nap, h ne jönne vki azzal, h bejelent, kirúgat és menjenek az izébe. persze ez hébe-hóba szórakoztató, de mikor nap, mint nap ezzel szembesülsz, meg azzal, h a vezetőség inkább támogatja a pénzes utasokat, mintsem kiállna a jogosan intézkedő dolgozója mellett, akkor elgondolkozol, h van-e még lejjebb. és van, nem mész át a harmadik anatómia vizsgádon. február elején még az őszi szemeszteredet szeretnéd lezárni, szánalmas teljesítmény. amikor éppen nem történik semmi, se jó, se rossz, az már elégedettséggel tölt el. bravó, szép az élet "vasútéknál".

eddig igyekeztem a munkát nem belekeverni a blogba, jól elzárni ezt a részét az életemnek és szolgálatok utolsó percében azonnal mindent elfelejteni. hellyel-közzel jól ment a vasútmentesítés. eddig. tudom a rinyálással nem leszek előbb, de hát most mit csináljak? alkoholra nincs pénzem :P. bár azért jól megy az a játék, aminek a lényege, h minden kapcsolatbanvagyok, ellettemjegyezve, terhesvagyok és jujdeboldogvagyokteleszívecskével fészbuk állapotok után egy feles azonnal. valentin napi kiadása ennek az, h minden meglátott rózsa után kell inni, de ott el is kell mormolni vmi "kedveset" még utána. ez csakis haladóknak ajánlott :)

tudjátok van a gyermekdal, h: debrecenbe kéne menni. ennek van egy pancsis verziója:
világgá kéne menni
nyugalmat kéne venni
szóval két hete világgá akarok menni. nem találkozni utasokkal, nem hallani a tökéletes tanácsokat, nem izgulni a vizsgák miatt, és nem szembesülni a szánalmas életemmel nap mint nap. csak lenni. de az a gond, h ott nem tudom, tudnék-e portugált tanulni. ezért maradtam még. nem másért...