remélem mindenki ismeri a Bátor Tábort. meg azt is ugye mindenki nagyon jól tudja, h miről szól ez a tábor. ha esetleg vki nem tudná itt megtalálja az infokat...

azt hiszem mióta ifjúságsegítő papíromat a kezembe adták, azóta tudom, h ide nekem el kell mennem egyszer. mostanában nagyon sokat gyötrődök, meg mondjuk régebben is mindig agyaltam vmin. de tudom, h egy ilyen tábori élmény után, mindent máshogy fognék fel. kell nekem ez a 10 nap, h meglássam, h milyen az igazi élet. hogy ott vannak a kiskamaszok rákosan, betegen, kemo után és ember feletti teljesítménnyel vetik bele magukat az ÉLETbe. igen, így nagy betűvel, mert nem tudják, h jönnek-e jövőre nyaralni, meggyógyulnak-e teljesen. csak akarnak 10 napot az életükbe, mikor pl.: a kötélmászás, a színjátszás, az íjászat stb teszi ki a napjaikat. nem érzik magukat betegnek, nem kórházban írják a házi feladatokat, hanem mint a "normális" gyerekek játékkal töltik a szünidejüket.

szóval a történetre már 2007 óta készülök. első körben 2011-ben jelentkeztem önkéntesnek. akkor az interjú után nem hívtak vissza. na igen, akkor ott ez tök bosszantó volt, mert hogy én akartam és mi az, h ők meg nem. utólag azt gondolom, h akkor még fele ennyire se voltam készen erre a feladatra, mint most. és tudták ezt a szervezők is. nem mondom, h négy év alatt sokat változik az ember, de azért sok minden átértékelődik ennyi idő alatt az emberben. (elég ha csak azt nézzem, h a több éves vasúti pályafutásom alatt mennyire megedződtem, akkor már előbb vagyok. pl a mostani fejemmel mennék el a kecskeméti gyerekotthonba nevelőnek, akkor máshogy csinálnám a dolgokat. akkor és ott friss ifjúságsegítős suhancként nem csodálom, h sem a rám bízott gyerekek, sem társnevelők nem vettek komolyan.) azért ha azt nézzük, már három éve önállóan élek, így azt hiszem most értem meg erre a dologra. (húú ez lehet nagyképűnek hangzik:) ). ismerem a határaim, tudom mit és mikor akarok. nem mondom, mert akkor is érdekeltek a gyerekek lelkei, de éppen tengős-lengős munkahelyem volt, gondoltam egy jó "nyári buli" belefér. most már azt hiszem nem a buli szó jutna elsőnek eszembe, hanem az önismeret. hogy lássam tényleg emberekkel kell foglalkoznom a jövőben is, hogy nekem való-e a szociális pálya. mivel ugye a leendő diplomám lényege is, h emberekkel foglalkozom, így meg kell tudnom, h jó irányban vagyok-e.

végül is a projekt most ott tart, h 15 db interjú időpontból egy volt jó, amikor éppen nem a vasúton bohóckodok és fel tudok utazni pestre. ez azért kicsit vicces, nem? lehet egy árnyalatnyit sokat megyek a vasútra februárban. csak sajnos ezzel az időponttal elbuktam egy portugál órámat. hátha addigra lesz belőlem még egy (mindenki nagy bánatára:) ) és mindenhol ott tudok lenni, ahol szívem szerint lennem kellene. persze, sajnálom a portugál órát, de ha el se megyek az interjúra, nem fog kiderülni, h bekerülök-e a táborba. akkor még annyi esélyt se adtam a dolognak, mint négy éve. pedig akkor tényleg elég lutrira mentem. (ez kicsit olyan, mint a vasút. hogy suli után nem sokkal próbálkoztam bekerülni. akkor nem kellettem. majd rá négy évvel megint jelentkeztem, és tessék: egyből fel is vettek. az most más kérdés, h most meg inkább onnan menekülnék :P)

szóval bátor tábor level 2: február 16.-a délután 17 óra, Budapest.