minden egyes alkalommal meglepődök, h mennyi ember olvassa a blogomat. azt viszont szeretem mikor visszajelzést is kapok, így kicsit interaktívabb a dolog. nem olyan egyoldalú. bár mostanában nem panaszkodhattok, elég vegyes reakciókat hoztam ki az emberekből. ugye a legutóbbi levél után egoista, önző pi... mindegy, az voltam. ott már előre volt vetítve, h "majd öregen a kutya nem nyitja rám az ajtót", valamint az "egyedül fogok elsorvadni a kis világomba" jellegű reakcióktól kezdve minden volt. majd korábbi bejegyzés után megkaptam a "Te akartad az egyetemet, akkor meg mi a bajod?" és "ne mondjad már, h nem megy" vélemények. persze sokan biztattak. kicsit volt, aki vehemensebben fejezte ki ezt. de hálás vagyok mindenért. magamba kellett tisztáznom, h nem éljem meg kudarcként a sikertelen vizsgákat, mert van aki meg se próbálja ezt az egészet. végül az átlagom sem lesz olyan rettenetes. hivatalosan a 16 db tantárgyamból 13at sikerült teljesíteni, az élettan és az egészségnevelés nevű csodákkal szeptemberben találkozom újra, a turizmus nevű tantárgyamról meg semmi információ. üresen, teljesítetlenül áll az elektronikus "ellenőrzömbe". nem viccelek: nem elégtelen, nem érdemjegy. üres. vizsgára váró státusz van és kalap, kabát. ha létezik olyan díj, h leghanyagabb egyetemi oktató, akkor azonnal előterjeszteném erre a díjra a turizmus oktatót...
viszont szeretném külön kiemelni, h picit meglepődtem azon, h az utóbbi időben hirtelen mennyi embernek lett véleménye a döntésemről és életemről. boldog, boldogtalannak. de tényleg. próbáltam a hasznosakat kiszűrni, és építkezni belőle, és próbáltam a többit nem venni a lelkemre. sebezhető lettem az utóbbi időben, és sok támadástól nem lett jobb. mivel a magamba, a teljesítményemben, a tűrőképességembe és az erőmben egyszerre bizonytalanodtam el, így nem volt szükségem az észosztásra. megingott a magamba vetett egész hitem. az a legijesztőbb, h nem emlékszem, h mikor voltam ennyire nullán. talán az agyrázkódásnál gondoltam át ennyire az életem, és éreztem magam értéktelennek. viszont hosszú idő után ma jól éreztem magam. kikapcsoltam az agyamat, elküldtem az érzéseimet nyári szünetre és csak vagyok. lehet erre mondják, h boldog tudatlanság. de nagyon élvezem. nem akarok semmit túlgondolni, nem akarok döntést hozni, nem akarok tényleg semmit. csak lenni. nyugodtan, problémák nélkül. ha van kedvem moziba menni, hát elmegyek. ha van kedvem délben koktélt inni, hát iszok. pihenem kell, és feltöltenem magamat. hogy ne árnyék legyek, hogy tudjak megint olyan Annás lenni...