szépen csendesen elment a fejem felett a nyár. mire emlékszem ebből? dolgoztam főleg. enyém volt a döntés. azért, h év közben az egyetemmel tudjak foglalkozni, ezt az időszakot kellett hosszabb szabadság nélkül megoldani. próbálok annyit dolgozni, hogy a közelgő fűtés időszak se nullázzon le teljesen. azt nem mondom, h félre tudtam tenni a túlóra pénzem, de kicsivel előbb vagyok talán. (bár ez az anyagi kérdés, még mindig sarkalatos pont az életemben. azt sem szeretem, ha más, de azt meg kifejezetten nehezen viselem ha magamra költök. még ha akciós is a dolog, és tényleg jó vétel volt. lásd legutóbbi könyv és a táska vásárlásom. a fizetés pillanatában már megbántam, h magamra költöttem ennyit. egyszerűen a komoly szabályrendszerem egyik kihágása volt ez. de erről talán máskor részletesen írok.)
szóval nyár van. vagyis még egy kicsit. kicsit unom, hogy mindenhol nyári szünet, meg nyári leállás van, meg szabadságolás, meg helyettesítés. még az edző teremben is. emiatt teljes a lelkiismeret furdalásom, hogy munka mellett nincs erőm legalább futni elmenni, ha már másik edzőtermet nem keresek erre az időre. hosszú hetek teltek el úgy, hogy csak itthon emelgettem a súlyaimat. eltunyultam, amit jól tükröz a külsőm változása is. nap 24 órájában látom magam, tudom miről beszélek. megint nem azt látom a tükörben, amit kellene látnom. de talán ősszel visszatérhet minden a régi kerékvágásba...
viszont el kell mesélnem még vmit, mert a nyárral kapcsolatos. volt szerencsém két nagyszabású fesztiválon önkéntesként részt venni. láttam a kezdeti káoszt is, mindeközben viszont mégis hihetetlenül jól szórakoztam. csoda koncerteken és mulatságos programokon vettem részt. hálás vagyok mindenkinek, aki ezt lehetővé tette. higyjétek el, több lettem ezektől a programoktól. pontosabban tudom mit kívánok magamnak a jövőben. nagy szavak ezek, tudom, de fáradtan gipszet önteni életemben először ugyanolyan jó volt, mint hosszú sort kivárva meghallgatni egy zárt körű koncertet. tudom és érzem: ott kellett lennem ezeken, ott volt akkor a legjobb nekem. egyedül voltam, de mégis társasággal. és gondolkodás nélkül azt mondanám következő alkalommal is, hogy menjünk és csináljuk :).
azt hiszem összességében nagy változást nem hozott az életembe ez a nyár. nem láttam idén még sem a Balatont, sem a tengert. nincs gyűrű az ujjamon és nem költöztem össze senkivel, de el sem az országból. gyenge félév zárás után azt már biztosan tudom, hogy ősztől több időt kell fordítanom az egyetemre. ha le akarok diplomázni két év múlva, akkor ez a szint nem lesz elég. lusta vagyok, és akarat gyenge. mindenki más is dolgozik az egyetem mellett, ne gyártsam a kifogásokat. tehát a páros kontra páratlan elméletem szerint a sikeres egyetemi, és a későbbi munkahely váltási tervek egyenes arányban vannak a magánéletemben háttérbe helyezésével.
még egy terv van őszre. készülök magamnak egy kis meglepetéssel. jeles évforduló közeleg és ennek apropóján új fejezet nyílik meg az életemben. de erről most csak ennyit... coming soon...