valószínűleg nem jól és nem eleget tanultam, ezért elégtelen. már negyedik alkalommal. végül van egy utolsó utáni lehetőségem, most már csak ennek az időpontnak a helyes megválasztása lehet a megoldás. csakis akkor megyek el erre, ha azt érzem, h a tudásom stabilan kettes legalább meg van. érzésre itt már nem játszunk. azt mondjuk biztosan tudom, h ez az alkalom nem januárban lesz. február esetleg, május. Isten látja lelkemet, én nem akartam ennyire elszütyögni, de vmi miatt ennek így kell lennie. (itt zárójelben jegyzem meg, h a héten nagyon sokféle jelzést kaptam az életemmel kapcsolatban, de annyira gyenge állapotban vagyok, h nem értem mi a cél most ezzel. legalább fél éve nem látott ismerős utazik velem a vonaton, és egyszer csak rám ír olyan, akivel hónapok óta nem beszéltem stb. stb. szóval köszönöm Univerzum, de most ezt k.vára nem értem.)

szóval élettan nem a barátom. de hogy legyen vmi jó hírem is: úgy néz ki, h egy kupac beadandó dolgozat után januárra maradt a népegészségtan, biostatisztika és sportszociológia vizsga (ez utóbbi a tavaly már "megkedvelt" és felkészültségéről messze híres turizmus tanárnál lesz. csak, h ne legyen a jövő évem sem olyan barátságos.) és ezek mellé még bekerült képbe a pedagógia-pszichológia komplex szigorlat. már a neve is olyan fenséges, mint maga az érzés, h ezt le kell nyomnom. mindenesetre köszönjük ETK, h ezt a négy vizsgát egy héten belül hirdetted meg. szóval január 5-től megint zombi módra kapcsolok. bár lehet ennek sincs értelem. élettan előtt napokig ezzel keltem és feküdtem, majd három óra alvással, gyakorlatilag teljesen kikészülve mentem be megírni. de egyszerűen nem tudok engedni a szabályokból. ma munka után (karácsonyi őrület van már egy hete, szóval minden alkalommal picit belehalok az utasok hülyeségeibe. azt se tudja, hova akar menni, csak menni akar, mert menni kell) lefeküdtem aludni, de nem tudok nem gondolkodni: hogy mennyi mindent mást terveztem délutánra, annyi dolgom és tanulnivalóm lenne, ehelyett én CSAK alszom. ezt tényleg nem tudom a helyén kezelni, h ne ostorozzam magam, és engedjek a szigorúságból. iszonyú nehezen tudok teljesen kikapcsolni és lazítani. lásd: csütörtökön az elégtelen eredmény után, kibőgtem magam és elmentem edzeni. ami alap esetben nem lett volna gond, de a megszokottnál sokkalta több súllyal büntettem magam, h megint nem sikerült megírnom a csoda kettesem. mert végülis nem a tanár hibája, én voltam a balfasz ezért igenis megérdemlem, h közel harminc kiló súllyal a vállamon guggoljak akkor is, ha utána alig bírok kijönni a teremből. szóval azt hiszem, ha nem csinálok mindent ezer százalékosan, akkor értéktelen vagyok. ezen mondjuk dolgozom nap mint nap, és vannak jobb pillanataim amikor lazulok egy habos, forró fürdőben egy pohár borral és nem gondolkodom. de nem ez a jellemző, hanem hogy pl élettan elégtelen után alapjaiban gondolom/értékelem újra az életem (és tervezem meg a következő öt lépésemet)...